11. rész - Váratlan vendég

Sziasztok! Meghoztam a követező részt is. Örülök a sok pozitív véleménynek a történettel kapcsolatban. :) Remélem egyre többen fogjátok olvasni. Jó olvasást! <3 X




11. rész - Váratlan vendég


Vasárnap reggel kivételesen nem SMS, hívás, ébresztőóra vagy esetleg Selena ébresztett. Az ilyet nevezem "természetes" ébredésnek 11.00-kor. Mosolyogva, és kipihenten mentem ki a konyhánkba, hogy reggelit készítsek. Halkan benéztem a még alvó barátnőmre, mert meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy két perc múlva nem hozza rám a szívrohamot a bejárati ajtóból. Mire megettem a pirítósomat az álmos "lakótársam" rontott ki a szobából.
-Jó reggelt...Hány óra van? - kérdezte, és egy hatalmasat ásított.
-Szia. Negyed tizenkettő. - válaszoltam az előbb feltett kérdésére.
A válaszomat szó nélkül hagyva leült az egyik székre, amely az étkező asztallal szemben volt.
-Mi a baj? Nem aludtál jól? - kérdeztem aggódva.
-Dehogynem...Minden rendben, csak kavarogtak a gondolatok a fejemben.
-Csak nem Zayn? - mosolyodtam el.
-Ennyire kiismerhető vagyok? - lepődött meg, és széttárta a karjait.
-Hmm...Mióta is ismerlek? - kérdeztem vissza.
-Jó, értem. - zárta le, és a hűtő felé indult, hogy kivegyen magának egy kis kaját.
Sietősen a fürdőszoba felé vettem az irányt, és lezuhanyoztam. Éppen öltöztem, amikor csengetést hallottam. Gyorsan felhúztam a nadrágomat és kirohantam a fürdőből, hogy kinyissam az ajtót.
-Jó ég! Chris! - ugrottam a nyakába meglepődötten.
-Szia Hugi! - mosolygott, és kissé meginogva fogadta a lendületes ölelésemet.
-Most aztán alaposan megleptél!
-Mondtam, hogy látjuk még egymást. - húzta halvány mosolyra a száját.
-Ne álldogáljunk itt. Gyere beljebb!
Követte is az "utasításomat", és leült a kanapéra. 
-Kérsz valamit? Kávét, teát? - kérdeztem udvariasan.
-Egy kávé jól esne. Köszi!
Ekkor Selena jött ki a szobájából, és közben hozzám beszélt:
-Ashley, nem tudod, hogy hol van a...-akadt meg a mondandója közepében. -Christian! Hát, te? - ölelte át a bátyámat.
-Szia Selena! - köszöntötte a barátnőmet. -Gondoltam megleplek Titeket. Kaptam egy kis szabadságot a munkahelyemen. Valami hasznosra szerettem volna használni. - mesélte el.
-Mennyi időt kaptál? - érdeklődtem, és közben odavittem a kávéját a kisasztalra.
-Egy hetet. De Londonban csak három napot töltök, mert otthon is vannak elintéznivalóim.
-Értem. Úgy örülök, hogy itt vagy! - öleltem át ismét, amit ő egy széles mosollyal "helyeselt".
-Na, és veletek mi van? - kíváncsiskodott, mi pedig mindent elmeséltünk a legelejétől kezdve.
A reptértől kezdtük, a One Direction-ön, Danielle-n, Eleanoron és a sulin át egészen Harry-ig és Zayn-ig.
-Látod Hugi. Nem is olyan rossz ez a London! De azért vigyázzatok magatokra...-jött elő belőle az aggódó bátyus.
-Igazad van. Kimondottan élvezem az itteni életet.
-Szerintem nem csak az életet élvezed...-sütötte el a "poént" Selena.
-Nagyon vicces tudsz lenni, mondtam már? - tettem fel a költői kérdést gúnyos hangon.
-Csak egy párszor! - nevetett Selena, ahogy a testvérem is.
Később úgy döntöttünk elmegyünk, megmutatjuk a várost Chrisnek. Selena felhozta az ötletet, hogy a srácok is jöjjenek velünk de sajnos nem értek rá, mert egy magazin interjúra kellett menniük.
-Nem érnek rá...-húzta el a száját Sel, miután letette a telefonját.
-Sajnálom...Akkor majd máskor. - próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat.
Elindultunk a városnézésünkre. Chrisnek nagyon tetszett London. Felmentünk a LondonEye-re, megnéztük a BigBent, utána pedig benéztünk egy közeli bevásárlóközpontba, hogy ruhát vegyünk magunknak a jövőheti iskolabálba. Rengeteget nézelődtünk, mire kiválasztottuk a magunknak megfelelőt. Selena egy fekete koktélruhát vett, fekete magassarkúval, én pedig egy kicsit szolídabb, fehér ruhát és egy hozzáillő fehér magassarkú cipőt, aminek az oldalán egy fehér virág díszeleg. Mivel Chris már nem lesz itt a bál napján -ami egyébként csütörtökön lesz- neki nem kellett új öltözéket vásárolnunk. Este hat órára haza is értünk.
-Ne rendeljünk kaját? - kérdezte Sel.
-Dehát fél órája ettünk a plázában...-néztem az órámra. -Többet nem engedem, hogy ennyit legyél Niall-el. - nevettem.
-Egyébként én is éhes vagyok...Nem volt valami jó az a hamburger. - állt Selena mellé Chris.
-Rendben. Ha ennyire akarjátok. - mondtam, és félrevonultam telefonálni.
A "pótvacsoránkat" hamarabb kihozták, mint gondoltuk és hamarabb el is fogyott, mint gondltuk.
-Chris. Figyelj, ha gondolod aludhatsz a szobámban, én megalszom itt a kanapén. - ajánlottam fel, de tudtam, hogy azonnal ellenkezni fog.
-Dehogyis! - mondta határozottan.
-Ne szórakozz! Itt te vagy a vendég, ez a minimum. - győzködtem, és a végére már sikerült is.
-Nem szeretnék vitatkozni, ezért elfogadom. Köszönöm! - zárta le, és elment lezuhanyozni.
Addig Selena, és én kihúztuk a kanapét, majd megcsináltuk a helyemet.
-Nem is rossz! - mondtam önelégült mosollyal.
-Igazad van. Szerintem én megyek is aludni. Megígértem Zaynnek, hogy holnap elmegyek vele valamerre. Jó éjszakát! - köszönt el, majd bement a szobájába.
Pontosan ebben a pillanatban jött ki a fürdőszobából Chris is.
-Biztos, hogy jó ez így neked? - kérdezte komolyan.
-Persze! Elég kényelmesnek tűnik, és...-kezdtem, de félbeszakított.
-Nem az ágyra gondoltam...Hanem Londonra, és arra, hogy teljesen új életet kellett  kezdened.
-Igen. Már igazán jól érzem magam, csak még hiányzik Glasgow. De hidd el, nincs miért aggódnod. - mosolyogtam, de belülről már a könnyek "fojtogattak".
-Rendben. Bemegyek, lefekszem aludni. Egyébként...Majd szeretném megismerni azt a bizonyos Harryt! - közölte vigyorogva, és bement a szobámba.
Amint becsapódott az ajtó, lekapcsolódtak a villanyok, azonnal elkezdtek lefolyni a könnycseppek az arcomon. Fájt, akármennyire is jól éreztem magam itt. Fájt, hogy ott kellett hagynom Glasgowot. Furcsa, hogy egy teljes hét után eszembe jut, de a bátyám jelenléte emlékeztet rá.   


-------------------------


Tegnap este nehezen aludtam el, és teljesen összekönnyeztem a párnámat. Igaz, ez már reggelre nem látszott. Mint általában, ma is szokatlan dologra ébredtem. Kinyitottam a szemem, és egy alakot láttam a kihúzott kanapé szélén ülni. A látásom még homályos volt, ezért megtörölgettem a szememet és hirtelen minden kivilágosodott.
-Harry? - kérdeztem teljesen "kómásan".
-Jó reggelt! - köszöntött, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Neked is...Mióta vagy itt?
-Csak fél órája. Zayn jött Selenáért, én pedig gondoltam veletartok és meglátogatlak. - nézett a szemembe a két gyönyörű, zöldeskék szemével.
-Nem láttad Christ? - kérdeztem, mert nem esett le, hogy nem is tudja ki az.
-Kit? Milyen Chris? Ugye nem...? - idegeskedett.
-Jaj, ne haragudj. Nem is mondtam, hogy itt van a bátyám...Akkor még alszik. - dőltem vissza az "ágyba".
-Jó, megnyugodtam. - sóhajtott egy nagyot Harry.
-Harold, nem kell mindent félreérteni. - nevettem.
-Harold? - húzta fel a szemöldökét.
-Harold. - ismételtem meg önmagamat, mire ő egész közel hajolt és megcsókolt.
-Nincs kedved ma elmenni valahová Sandler?
-Már, hogyne Styles. - vigyorogtam, és kimásztam az "ágyból".
Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és megfésülködtem.
-Egy pillanat, csak szólok a bátyámnak. - mondtam Harrynek, aki csak bólintott, én pedig halkan benyitottam a bátyámhoz.
-Szia. - suttogtam. -Elmegyek Harryvel sétálni. - mondtam, mire Chris csak felült.
-Rendben, de vigyázz magadra! - mosolygott, és visszafeküdt.
Óvatosan becsuktam az ajtót, megfogtam a táskámat és elindultunk. Most sem étteremben, sem próbateremben nem voltunk. Egyszerűen csak sétáltunk, és beszélgettünk.
-Mi volt tegnap a magazin interjún? - kérdeztem mosolyogva.
-Semmi érdekes. Ugyanolyan interjú volt, akár a többi. Kérdeztek, mi pedig válaszoltunk.
-Szóval ilyen egy interjú...-gondolkodtam el, majd megláttam két igazán ismerős alakot a távolban. -Az ott nem Zayn és Selena? - hunyorogtam.
-De igen! - vigyorgott Harry, és integetni kezdett az egyik kezével. Amikor a két személy egyre közelebb jött, már megismertük őket. Tényleg Sel és az újdonsült barátja volt azt.
-Sziasztok! - köszöntünk Harryvel.
-Sziasztok! - viszonozták.
-Hát, ti hol voltatok? - érdeklődtem.
-Csak megnéztünk egy filmet a moziban, a kocsit pedig ott hagytuk a parkolóban. Most pedig csak sétálgatunk. - mosolygott Zayn, miközben erősen fogta a barátnője kezét. -És ti?
-Most mi is csak sétálunk. - válaszolt Harry.
-Most...-vicceskedett megint Selena.
-Már nagyon tudsz idegesíteni! - mondtam gúnyos hangon, majd akaratlanul elnevettem magam.
-Látod, hogy vicces volt! - győzködött Sel.
-Nem, nem volt az. - válaszoltam elkomolyodva, de közben a két fiú a párbeszédünkön szórakozott.
Végülis úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk a sétánkat. Rengeteget beszélgettünk, amikor egyszercsak megcsörrent Zayn telefonja. SMS-t kapott, amiben ez állt:


"Zayn! Akárhol vagytok, most azonnal gyertek ide, de nagyon gyorsan! Baj történt!
Liam"