4.rész - A magasban

Sziasztok! Ne haragudjatok a késésért, de nem igazán értem rá...Viszont este szántam rá időt és meghoztam. :) Remélem tetszik! Kommentet kérek ide, vagy a csetbe! ;) Köszönöm, jó olvasást! <3




4. rész - A magasban


A konyhapult felé tartottam, hogy el kezdjem készíteni a vacsorát.
-Mit szeretnél? - kérdeztem udvariasan.
Selena nem válaszolt csak egyszerűen vállat vont. Úgy vettem észre, hogy kissé megsértődött. Nagyot sóhajtottam, majd visszahuppantam mellé a kanapéra.
-Figyelj...Ne haragudj. Tudhattam volna mennyire fontos ez neked. - kértem bocsánatot a búslakodó barátnőmtől.
-Te most hülyéskedsz? Ezen már rég túlléptem...Csak annyira éhes vagyok, hogy kilyukad a gyomrom! - nevetett fel. Sikerült rendesen megszivatnia.
-Humoros vagy Selena Brightmore...- váltotta fel a sajnálkozásomat egy gúnyos arckifejezés.
Visszamentem a konyhapulthoz és kipakoltam a két megrakott szatyorból.
-Nézzük csak...Ebből mondjuk összedobhatnánk egy...Pizzát? - pakolásztam ki a különféle dolgokat.
-Nekem megfelel. De siess, mert éhenhalok...-sürgetett Selena.
-Örülj, hogy csinálok kaját. - háborodtam fel, erre ő csak felnevetett. Igen, elég hülye kijelentés volt, hiszen én is farkaséhes voltam.
Körülbelül háromnegyed óra alatt elkészült a pizza, mi pedig már az étkezőasztalnál ülve falatoztunk.
-Figyelj...Zaynt nem láttad véletlenül? - hozta fel a témát Selena.
-Mondom, hogy csak Louis és Harry volt ott. - erősítettem meg az eddigi kijelentésemet.
-Jól van. Elhiszem, de tudod, hogy a remény hal meg utoljára. - mosolygott.
-Tudom, és mivel most Londonban tartózkodnak, akármikor összefuthatunk velük.
-Igazad van. - helyeselt Sel.
-Ömm...Nincs kedved holnap körülnézni a városban? - tértem el a témától, miközben lenyeltem az utolsó falatot.
-Dehogynem. LondonEye? - csillant fel Selena szeme.
-Én örülnék neki. - kacsintottam, majd ránéztem a faliórára. -Már fél nyolc múlt...Azt hiszem elmegyek aludni. - álltam fel az asztaltól.
-Rendben, én viszont előtte letusolok...-jelentette ki Selena.
-Nekem mindegy. Jó éjszakát!
-Neked is! - mosolygott, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.


------------


-Jó reggelt! Fél tíz van, és még nem is reggeliztünk. - kopogtatott a fejemen Selena.
-Nem jó reggelt...Mi van már? Ráérünk, nem? - fordultam be a sarokba.
-Nem!-vágta rá egyből az egyszavas választ, megfogta a karomat és elkezdett kihúzni az ágyból.
-Jól van már...Fel tudok kelni egyedül is. - ültem fel az ágyra.
-Én nem úgy látom...-mosolygott gúnyosan Selena.
Erre nem mondtam semmit, inkább felálltam és kimentem a fürdőszobába. Tízre készen is lettem a fürdőszobai szükségleteimmel és kimentem a konyhába.
-Na, ne...Te reggelit csinálsz? - néztem furcsán a barátnőmre, aki egy serpenyővel ügyeskedett.
-Miért olyan nehéz ezt elhinni? - tárta szét a karjait.
Erre mindketten felnevettünk, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább segítek neki. Végülis elég finom palacsintát sikerült összedobnunk.
-Nem is volt rossz. - büszkélkedett Selena.
-Sőt...-mosolyogtam.
Ezek után elindultunk, hogy "eltévedjünk" London utcáin. Gyönyörű volt. Igaz, hogy már voltam kint, de akkor egyrészt este volt, másrészt pedig nem igazán a látványosságokat szemléltem. Nemsokára odaértünk a LondonEye-hoz ami egyszerűen hihetetlen látvány volt.
-Na, ne...-csodálkozott Selena.
-Én is pontosan erre gondoltam...-néztem az óriáskereket, ahogyan lassú mozgásával elkáprásztat minden turistát.
-Nem...Én nem arra gondoltam...
-Mi? - kérdeztem értetlenkedve, amikor megpillantottam egy göndörhajú srácot. -Harry?
-Ezt eltaláltad. Menjünk oda! - fogta meg a kezem.
-Héj..Nem mehetünk csak úgy oda...-ellenkeztem.
-Dehogynem! Hiszen ismered.
-Dehogy ismerem...Illetve egyszer találkoztunk. - javítottam ki magam.
-Nem érdekel...Én akkor is odamegyek! - indult meg Harry felé, és nem tudtam neki ellenkezni, mert kézenfogva húzott.
Harry hamar megfordult, és hamar meg is ismert.
-Szia...Ömm...Ashley, ugye? - mosolygott rám, de észrevettem, hogy a mellettem álló barátnőm teljesen lefagyott. - És benned kit tisztelhetek? - kérdezte meg udvariasan Harry.
Selena csak lefagyva állt, mikor elkezdtem előtte lengetni a kezemet.
-Sajnálom...Selena Brightmore-nak hívják. Szegényke kissé lefagyott. - mentegetőztem a kellemetlen helyzetben.
-Semmi gond. Már igazán megszoktam. Na, és hova készültök? - érdeklődött.
-Szeretnénk megnézni a várost kicsit magasabbról. - célozgattam az előttünk álló óriáskerékre.
-Értem. Én is pont oda készülök, csak a fiúkat várom. A délutáni stúdiófelvétel előtt gondoltuk meglessük Londont magasabbról, ahogyan te mondanád. - vigyorgott, és látszólag igazán boldog volt.
Ekkorra már Selena is feleszmélt, és meg is szólalt;
-Selena Brightmore! - nyújtotta a kezét.
-Selena...Ezen már túl vagyunk...-világosítottam fel, mire elpirulva visszahúzta a kezét. Harry csak nevetett a kínos helyzeten.
-Ne haragudj. Elbambultam...-csavargatta a haját Selena.
-Semmi gond, megesik az ilyen.
Két perc után lépteket hallottam magam mögött, hangos nevetéssel kísérve.
-Nahát. Már meg is érkeztek a többiek? - csodálkozott Harry. -Most igazán gyorsak voltak kajahozás ügyében. - állapította meg.
Ekkor odalépett hozzánk a másik négy fiú is. Zayn, Louis, Liam és Niall.
-Ashley? Micsoda véletlen, hogy megint összefutottunk! - csillant fel Louis szeme.
-Igen. - mosolyodtam el.
Bemutatkoztunk a fiúknak. Igaz, hogy Zaynnél volt egy kis probléma, (ezalatt Selenára célzom) de azt hiszem túlélték...Csak Sel kicsit sokáig fogta Zayn kezét.
A srácok felajánlották, hogy együtt csodáljuk meg Londont az óriáskerékről. Természetesen rábólintottunk. London egyszerűen csodálatraméltó volt. Óriásira nyitott szemekkel figyeltem a tájat, amikor Liam lépett oda hozzám.
-Egyébként miért jöttetek Londonba? - kérdezte mosolyogva, és nem tudta, hogy mennyire 'fájdalmas' témára tapintott rá.
-Ömm...Hosszú...Ne haragudj, de nem szeretek róla beszélni. - kértem elnézést az őszinteségemért.
-Semmi gond. Megértem.
-Köszönöm! - hálákodtam az együttérzésért.
Már az óriáskerék tetején voltunk, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Chris hívott. Azonnal felvettem.
-Szia Chris! - köszöntem.
-Szia Hugi! Hogy érzed magad Londonban? - kérdezte érdeklődően.
-Hát...Éppen a LondonEye tetején vagyok a One Directionnel és Selenával. Egyébként semmi érdekes. - mosolyogtam.
-One Direction? Az öttagú fiúbanda, akikért Selena annyira odavan?
-Fején találtad a szöget! De ha most nem haragszol, akkor leteszem mert lemaradok a kilátásról. - nevettem fel.
-Jó, rendben. Érezd jól magad! Szia! - köszönt el boldogan, én ugyanígy tettem majd kinyomtam.
-Chris volt az? - nézett rám kíváncsiskodva Selena.
-Igen. Csak érdeklődött. - válaszoltam.
Körülbelül 10 perccel később már London utcáin vándoroltunk az öt fiú társaságában.
-Tudjátok...Sohasem beszélgettünk így lányokkal. - kezdte Zayn.
-Mármint hogyan? - kérdeztem.
-Hát, így...Sikoltozás nélkül. - mosolygott. -Esetleg többször is találkozhatnánk.
-Egyetértek. - előzött be Selena, az egyszavas és teljesen érthető válaszával.
-Mi lenne ha telefonszámot cserélnénk? - ajánlotta fel Niall.
-Rendben. - egyeztünk bele.
Öt perc múlva már ott csücsültek a telefonjainkban a fiúk mobilszámai.
-Nekünk most mennünk kéne. Ne haragudjatok...-nézett az órájára Harry.
-Semmi gond. - mosolyogtam. -Köszi mindent!
-Mi köszönjük! - helyesbített, és a tekintetét a szemeimbe "fúrta".
Furcsa érzés fogott el...Azt hiszem, legalább 2 percig művigyorral az arcomon állhattam teljes némaságban. Nem tudtam mi ez az érzés...De Selena hangja "ébresztett fel".
-És még én vagyok bambulós...-mosolygott gúnyosan.
-Látom, ismét humoros kedvedben vagy.
-Én mindig vicces kedvemben vagyok, tudod! - erre a mondatára mindannyian felnevettünk. Elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk haza. 17.00-ra értünk haza, mert még megálltunk az egyik közeli plázában. Fáradtan nyitottam be a lakásba, és azonnal ledőltem a kanapéra.
-Mivan? Bambulós...-gúnyolódott Sel.
-Te csak ne beszélj! - vágtam vissza.
-Kérdezhetek valamit? - váltott témát, figyelem nélkül hagyva a "bambulós témánkat".
-Már kérdeztél...
-Hahaha...Szóval. Miért is vesztél el te abban a szép zöldeskék szempárban?
-Helyben vagyunk...Csak egyszerűen elvonta valami a figyelmemet.
-Talán a göndör fürtök? - "játszogatott" tovább.
-Ne szórakozz már...-sóhajtottam egy nagyot.
-Te ne szórakozz! Ennyire azért én sem vagyok hülye...
-Dehogynem! - kuncogtam, és ezennel le is zártam a témát.