8. rész - Álomvilág

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :) Légyszi írjatok a Chat-be, vagy Megjegyzésnek! :) Köszönöm, és jó olvasást! ;) <3




8. rész - Álomvilág


Amikor kicsöngettek az utolsó óránkról, kimentünk az iskolából és egyenesen hazaindultunk.
Megálltunk a legközelebbi buszmegállóban. Már vagy fél órája vártunk, de a busz még mindig nem érkezett meg.
-Szörnyű ez a londoni közlekedés. - néztem türelmetlenül az órámra.
-Egyetértek. Ráadásul nekem ma még...-kezdte Selena, de hirtelen abbahagyta.
Ránéztem, de semmi reakció. Csak a száját összeszorítva bámult maga elé.
-Mi van neked ma még? - kérdeztem, és értelmes válasz helyett egyetlen szót kaptam cserébe.
-Semmi. - motyogott az orra alá. -Mikor jön már a busz? - terelte a témát.
-Selena, minek titkolsz bármit is ha úgyis tudom, hogy Zaynről van szó...-néztem a szemeibe.
Csak egy sóhajtást, majd néma csöndet kaptam válaszul.
-Nem...-kezdett bele újra a mondanivalójába. -Nem csak Zaynről van szó. - jelentette ki fájdalmas hangon.
-Tessék? - kerekedtek ki a szemeim, és hirtelen azt sem tudtam mit mondjak.-Kire...Kikre gondolsz? - javítottam ki magam.
-Zaynre és...-kezdte, de ekkor megérkezett a busz és sietősen felszálltunk rá.
-Szóval Zaynre és...? - kezdtem újra.
-Zayn, és Liam...-suttogta a barátnőm, mert nem akarta, hogy a járművön lévő emberek meghallják miről beszélünk.
-De...Én ezt nem értem. Hogy kerül a képbe Liam? - folytattam tovább a halk beszélgetésünket.
-Emlékszel mikor egyik reggel suli előtt jöttem haza? - kérdezte, mire csak bólintottam. -Akkor nem Zaynnel, hanem Liammel voltam. Sétálgattunk a környéken, és beszélgettünk. Megkérdezte, hogy miért jöttünk Londonba. Mindent elmeséltem neki, és olyan érzések törtek rám, amiket Zaynnél nem tapasztaltam. Lehet, hogy ez csak azért van mert Zaynnel nem töltöttem el annyi időt, de...De akkor sem tudom mit tegyek, mert nem vagyok biztos a döntéseimben. Liam jelenléte olyan érzéseket hozott ki belőlem, amiket eddig sohasem érztem. - mondta ki őszintén.
Megöleltem, és annyit mondtam:
-Ilyen esetben várj egy kicsit, majd hallgass önmagadra. Minden rendben lesz. - mosolyogtam rá, majd leszálltunk a buszról.
Felsiettünk a hotelszobánkba az eső miatt, ami egyre csak erősödött.
-Azt hiszem éjszaka vihar lesz. - néztem ki az ablakon.
-Ja...-adott bő választ Selena. -Nem eszünk valamit?
-De. Szerintem még van két hamburgerhez hozzávaló. - indultam el a hűtő felé, és kiszedtem a különféle ételeket.
-Rendben...Megcsinálod légyszi? Addig én elmegyek zuhanyozni, és átgondolom a dolgokat...-mondta Selena.
-Menj csak, de szerintem még ráérsz bármit is átgondolni. - mosolyogtam, és elkezdtem készíteni a vacsoránkat.
Már fél hét volt, amikor Selena kijött a fürdőszobából.
-Jó sokáig gondolkodtál. - jegyeztem meg, mire Sel csak elmosolyodott és leült a kanapéra.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. SMS-t kaptam.
-Te jó ég...Ha megint az idióta telefonszolgáltatótól kaptam üzenetet, fülbelövöm magam. - mentem oda unottan az asztalon heverő 'magányos' mobilhoz.
Nem épp az volt, amire számítottam. A fényes kijelzőmön 'Harry' neve díszelgett. Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt:


"Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de szeretek veled lenni és érdekelne, hogy nincs -e kedved eljönni velem holnap este vacsorázni. Ismét nagyon örülnék neki!
Harry"


Én csak elmosolyodtam, és ennyit pötyögtem vissza:


"Szia. Ne szórakozz, nincs is késő...Egyébként szívesen megyek veled. Mondjuk 6-ra gyere ide értem, rendben?
Ash"


Két perc múlva jött is a válasz:


"Rendben, hatra ott vagyok...Ash. Xx
Harry"


Halvány mosoly kíséretében zároltam le a telefonomat, és amikor az asztalnál ülő Selenára néztem, az érdeklődő pillantásával találtam szemben magamat.
-Mit írt a szolgáltató? - kérdezte.
-Hát, azt , hogy lenne -e kedvem holnap vacsorázni vele...
-És hogy is hívják ezt a bizonyos szolgáltatót?
-Harry Stylesnak. - mosolyogtam, majd mindketten felnevettünk.
A hamburgeres vacsoránk után én is elmentem zuhanyozni, majd izgatottan aludtam el.


------------


Ma reggel is korán keltem, ugyanis most délelőtti tanítás volt. Gyorsan fogat mostam, felöltöztem és kimentem a konyhába. Ekkor ismét Selena nyitott be a bejárati ajtón.
-Zayn vagy Liam? - kérdeztem úgy, hogy oda sem néztem.
-Ennyire ismersz? Egyébként most Zayn...-mondta, miközben a cipőjét 'harcolta le' magáról.
-Sel...Ez így nem lesz jó. Nem találkozhatsz mindkettőjükkel külön-külön. Mert ha az egyik megtudja, az is elképzelhető, hogy egymásnak esnek és így mindkettőjüket elveszíted. - sóhajtottam.
-Ahj...Teljesen igazad van, de nem tudom mit csináljak...
-Semmit...Semmit ne tegyél, amíg semelyikükben nem vagy száz százalékosan biztos.
-Jólvan, köszönöm. - jött oda hozzám, és átölelt.
Én csak némán, mosolyogva viszonoztam a gesztust.


-----------


Ez a nap is hamar elment. A suliban mindenki csak a bálról beszél. Nem tudom, hogy miért érdekli őket ennyire...Engem nem igazán köt le. Egész nap csak az estémre tudtam gondolni, ami még előttem áll és egyre jobban közeledik. Már 5 óra volt, amikor este az órámra néztem. Hamar elkészültem. Visszatért a szokások haj begöndörítésem, az estélyi koktélruhám és a magassarkúm. Selena segített a sminkem elkészítésében, és már indulhattam is.
-Sel...Figyelj, ha gondolod hívj át valakit.
-De kit? Alig ismerek valakit a suliból...
-Tudod, hogy én most nem ilyen "valakire" gondoltam. - mosolyogtam.
-Ömm...De melyikőjüket? - kérdezte bizonytalanul.
-Hallgass önmagadra, és megtudod. - kacsintottam, és kiléptem az ajtón, mert már csöngettek. -Szia! - néztem vissza Selenára, aki tétlenül ült a kanapén, majd becsuktam magam mögött az ajtót.


~Selena


Sokáig haboztam. Fel-alá járkáltam a nappaliban, amikor végre elővettem a mobilomat. Úgy döntöttem inkább az SMS-nél maradok. Ezt írtam:


"Szia. Szerintem tudod, hogy Harry elment Ashley-vel vacsorázni, szóval én most egyedül vagyok itthon. Nincs kedved felugrani hozzám? Kérlek írj minél hamarabb. Várlak!
Sel"


Hamar visszaírt az illető, én pedig mosolyogva olvastam el, a képernyőmön látható "Persze, örömmel!" feliratot.


~Ashley


-Szia Harry! - köszöntem neki mosolyogva, mire ő átölelt.
-Szia! Mehetünk? - kérdezte udvariasan.
-Persze 'uram'! - próbáltam humorizálni, mire ő elnevette magát.
Lementünk a már-már feketés, de inkább sötétszürkés árnyalatú autójához és beszálltunk.
-Szóval...Hova is készülünk? - kérdeztem érdeklődve.
-Étterembe? Vagy nem azt írtam? - nevetett.
-De...
-Hát akkor? - mosolygott, és a tekintetét az enyémbe 'fúrta'.
Elmerültem a zöldeskék szempárban, de gondoltam vezetés közben nem lenne jó, ha egymást bámuljuk, ezért 'elrontottam' a pillanatot:
-Figyelj, szerintem a vezetésre figyelj, ha azt szeretnéd, hogy élve odaérjünk az étterembe.
-Nehéz lesz...-mosolygott, és visszanézett az útra.
Tíz perc múlva egy gyönyörű, kivilágított épület előtt parkolt le Harry.
-Jó ég...Te képes voltál idehozni? - néztem a kivilágított szökőkutatak az épület mellett.
-Miért? Talán kocsmára számítottál? - viccelődött.
-Nem. De erre sem! - mondtam el az őszintét mosolyogva, majd bementünk.
Szép helyiség volt, akárcsak kívülről. Minden asztalon gyertyák díszelegtek, és közben szólt a hangulatos zene.
-Nehogy azt hidd, hogy bent eszünk. - kacsintott Harry, majd kimentünk a teraszra, ahol csodálatos látvány tárult elém.
Egy kétszemélyes megterített asztal, rajta két meggyújtott gyertyával. Egy medence is volt, aminek azt hittem nem lesz jelentősége az este során, aztán végülis lett.
-Na, ne...Te most szórakozol? Nem jutok szóhoz...-ámultam el.
-Nem szórakozom, de ha nem tetszik ,akkor van a szomszédban egy kocsma, átmehetünk ha gondolod. - nevetett.
-Hülye vagy? - nevettem fel, és leültünk az asztalhoz.
Beszélgettünk, ettünk és nevettünk egész este. Majd mikor mindketten befejeztük, hátradőltem a székben.
-Köszönöm az estét Harry! - mosolyogtam.
-Én csak örülök, ha veled lehetek. - válaszolt kedvesen. -De várj, ez még nem minden! - mondta, és ilyenkor lett jelentősége a medencének, ami az asztal mögött terült szét.
Harry odajött hozzám, felemelt és így szólt:
-Nincs kedved fürdeni egyet? - kérdezte, és a nemleges válaszomat figyelmen kívűl hagyva bedobott a medencébe.
-Héé! - jöttem fel a víz felszínére. -Most segíts kijönni. - nyújtottam a kezemet, és mikor megfogta, berántottam.
-Na, kössz!
-Szívesen! - nevettem.
-Ezt még visszakapod! - fröcskölt le.
Ezt én sem hagytam tétlenül, és visszafröcsköltem. Körülbelül ez ment fél óráig, amikor mindketten leálltunk. Harry közelebbjött, és a szemeimbe nézett.
-Ashley...Azt hiszem itt az alkalom, hogy elmondjak valamit.
-Mondd csak. - mosolyogtam rá teljesen természetesen.
-Gondolom észrevetted, hogy az utóbbi időben többször hívtalak el, hogy legyünk kettesben, és...
-Ne is mondd tovább. Értem én. - mosolyogtam.
-És mit mondassz? Megpróbálhatnánk? - kérdezte bizonytalanul.
-Inkább nem mondok semmit...-mondtam, amit ő egyből megértett.
Magához húzott, és megcsókolt. Felemelő érzés volt, teljesen a mennyországban éreztem magam, de ez az érzés megszűnt amikor kissé eltávolodtunk egymástól. Ő csak rám mosolygott, én pedig ugyanígy tettem. Kimásztunk a medencéből, és már kézenfogva távoztunk az épületből. Már este 9 óra volt amikor Harry megállt a hotel előtt.
-Köszönöm mégegyszer. - mosolyogtam, és az ajkunk megint összeért.
-Én köszönöm. - mosolygott, és kivillantotta a gyönyörű fogsorát.
Kiszálltam az autóból, és felmentem az emeletre, hogy mindent elmeséljek Selenának. De amikor benyitottam, nem egészen erre számítottam...



/Szerintetek ki lesz Selenával? Írjátok meg a tippeteket Megjegyzésként! Köszönöm!/:)