5. rész - Felejthetetlen este

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Nincs igazán hozzáfűznivalóm, olvassátok el! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket! ;) Jó olvasást! <3




5. rész - Felejthetetlen este


Már este nyolc óra lehetett, amikor végre mindennel végeztem és elmehettem lezuhanyozni. Ledobtam magamról a ruhadarabokat és beálltam a zuhanyzófülkébe. Szeretek zuhanyozni, mert ilyenkor igazán el tudok gondolkodni...úgy mindenen.
20 perc alatt végeztem is, és kimentem a konyhába lefekvés előtt. Nagy meglepődésemre bele is botlottam Selenába.
-Jézusom, meg akarsz ölni?  Tudod, hogy megijedtem?
-Mivan? Már a konyhapult előtt sem lehet állni? - háborodott fel, mire én csak nevetve vállat vontam. -Figyelj...Beszéljünk egy kicsit.
-Ilyenkor? -kérdeztem, s közben elővettem egy üvegpoharat a konyhaszekrényből amibe lassan vizet töltöttem. -Ne haragudj, de kissé fáradt vagyok. -mondtam, majd beleittam a poharamba. -Egyáltalán miről szeretnél beszélni?
-Csak...A fiúkról.
-Nem beszélsz róluk eleget egész nap? - néztem furcsán.
-Nem úgy gondoltam...Szerinted találkozunk még velük? - kérdezte, majd leült egy székre.
-Mivel megadták a telefonszámaikat, valószínű. Miért kérdezed? - kérdeztem vissza, és követtem a példáját.
-Csak Zayn...Szóval érted... - bámulta a padlót elpirulva.
-Persze, hogy értem. - mosolyogtam, és megöleltem.
Mikor kissé eltávolodtam Selenától rövid csend keletkezett köztünk. Megszűnt a témánk, de Sel megtörte ezt a folyamatot.
-Én már kicsit elfáradtam...Azt hiszem elmegyek aludni. Jó éjszakát! - állt fel a székről, és elindult a szobájába.
-Jó éjszakát! - viszonoztam a kijelentését, és én is a szobám felé vettem az irányt.


---------------


Reggel a telefonom csörgése ébresztett. De csak sms-t kaptam. A képernyőn 'Harry' neve állt. Kissé meglepődötten olvastam el az üzenetet:


"Szia! Délelőtt próbánk van a fiúkkal, de délután szabad vagyok. Nincs kedved elmenni valahova velem? Nagyon örülnék neki!
Harry"


Kicsit furcsáltam, hogy alig ismerjük egymást és már is elhív valamerre, de végülis nem veszthetek vele semmit, ezért belegyeztem.


"Szia! Persze, szívesen. Én is örülnék!
Ash"


Elküldtem az üzenetet, és két perc múlva már csörgött is a telefonom. Harry hívott fel.
-Szia! - szólt bele, és a hangjából éreztem, hogy mosolyog.
-Szia! -köszöntem vissza.
-Hova szeretnél menni délután?
-Nekem teljesen mindegy...Esetleg elmehetnénk sétálni.
-Rendben, mondjuk 5-re ott vagyok érted. Ne haragudj, de most leteszem. Majd találkozunk, szia! - köszönt el sietősen.
-Szia! - mondtam, és letettem.
Amikor kimentem az étkezőbe, ismét belebotlottam a barátnőmbe.
-Ugye most nem ijesztettelek meg? - kérdezte gúnyos hangon, köszönés nélkül. Ez az én Selenám...
-Neked is jó reggelt! Egyébként ma délután nem leszek itthon...
-Jó, de ne felejtsd el, hogy holnap már suliba kell mennünk...Amúgy hova készülsz? - érdeklődött.
-Semmi érdekes, csak Harry írt egy üzenetet reggel, hogy menjek el vele valamerre délután.
-Jó, de...Esőt mondd délutánra.
-Nem hiszek az időjárásnak...-jelentettem ki unottan, és egy bögre teával a kezemben leültem az ebédlőasztalhoz.
-Te tudod...-vonta meg a vállát Selena. -Azt hiszem most elmegyek egy kicsit futni.
-Te futni? - néztem elkedekedett szemekkel.
-Ennyire azért én sem vagyok lusta! - játszotta el a "sértődöttet, mire én csak felnevettem.
-Rendben, menj csak. - mosolyogtam rá.


~ Selena


Kocogás előtt bementem a szobámba, felvettem egy szürke melegítőnadrágot és egy halványkék toppot. Ezután kisétáltam London utcáira, és futni kezdtem...De tényleg!  20 perc után leültem egy közeli park padjára, és megpihentem. Már 11 óra körül járhatott az idő, amikor egy fekete autó állt meg a park bejárata előtt. Először nem igazán figyeltem, de amikor hangos nevetést...illetve röhögést hallottam magam mögött, inkább felálltam és elindultam. A hangok egyre közeledtek. Hátrafordultam, és 4 magasabb fiút véltem felfedezni magam mögött. Mind a négyen szívták a cigarettát és azt hiszem be voltak rúgva. Remek - gondoltam magamban, és gyorsítottam a lépkedési tempómon.
-Nem kell elfutnod cica...Nem eszünk meg! - szólt utánam az egyik. Inkább figyelmen kívül hagytam.
-Ugyanmár! Gyere már ide! Nem bántunk ígérem...Tudjuk, hogy hallod amit mondunk!-fogta meg a karomat az egyik háturól, és visszarántott.
-Hagyj már békén értéktelen köcsög! - szóltam rá arra amelyik lefogott, és kirántottam a karomat.
-Hé...Nem kellett volna így beszélned...-ennél a mondatnál kissé megijedtem. Nem hagytam annyiban, és inkább sípcsonton rúgtam. A mögötte álló három már le akart fogni, amikor egyszercsak egy határozott hang szólalt meg mögöttem.
-Húzzatok arrébb barmok! - állt elém Zayn, a négy ittas pedig inkább elment. -Rendben vagy? - ölelt át.
-Igen...Minden oké, köszönöm! - öleltem vissza, és mindent kizártam magam körül.
-Figyelj...Inkább ne mászkálj egyedül errefelé. Nem jó környék. - tolt el magától, és a szemembe nézett.
-Vettem észre.
-Hazaviszlek, jó? - ajánlotta fel.
-De próbád lenne, nem?
-Igen, de most leszarom...-hallottam az idegességet a hangjában. -Egyébként meg honnan tudod?
-Ashleytől. Aki egyébként Harrytől. - mosolyogtam, és beszálltunk az elég közel parkoló autójába. -Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni.
-Akkor mostmár tudod. - mosolygott rám, majd beindította a motort. Tíz perc múlva vissza is értünk a hotel elé.
-Köszönöm, hogy hazahoztál. Remélem nem okoztam nagy gondot.
-Szívesen. Egyébként mindig elkések, szóval mindegy. - vigyorgott. -Majd felhívlak...
-Rendben, de...miért is? - kérdeztem meg.
-Hát, nem tudom. Csak úgy. - mosolyogott, és elhajtott.
Felmentem az emeletre, hogy mindent elmeséljek Ashleynek.


~ Ashley


Éppen a twitteremet böngésztem, amikor ajtónyitódást hallottam. Azonnal kimentem, és köszöntöttem Selenát.
-Szia! Jót futottál? - kérdeztem udvariasan.
-Szia...Nem csak futottam, hanem karatéztam is. - nevetett fel, amiből persze én semmit nem értettem.
Leültünk a bőrkanapéra, és mindent elmesélt. A négy idiótától kezdve egészen Zaynig.
-Te jó ég! - lepődtem meg. -És minden rendben.
-Persze. Ha Zayn nincs ott, akkor is megvédem magam...De bevallom jól jött.
-Arra a környékre sem megyek...Az biztos. - mondtam, Sel pedig csak nevetett.
-Nem is volt annyira gázos...
-Jó, neked nem. Én viszont biztos összepisiltem volna magam! - nevettünk fel egyszerre.
-És te mit csináltál itthon? - kérdezte tőlem Selena.
-Twittereztem, és...twittereztem.
-Mit eszel rajta? Csak nézed ahogyan mások olyanokat írnak ki, mint például: "Most ittam csokis shake-t" Tiszta hülyeség! - legyintett, én pedig mosolyogva hallgattam az őszinte véleményét.
Visszamentem a gépemhez, és ki is kapcsoltam. Selenával elbeszélgettük, és "eltévéztük" az időt. Már négy óra volt, mikor készülődni kezdtem. Laza öltözéket vettem fel. Egy egyszerű fehér tornacipőt, egy halványbarna cicanadrágot, egy sötétetebb barna rövidujjú kíséretében. Ezek után begöndörítettem a sötétbarna hajamat és a ruházatomhoz illő sminket tettem az arcomra. Kiléptem a szobaajtómon, és az órámra néztem. Pontosan öt órát mutatott.
-Tiszta profi vagyok! - dicsekedtem.
-Ja...Meg színátmenetes! - nevetett Selena, a ruhámra célozva.
Ekkor csöngettek. Felkaptam a táskámat, elköszöntem Selenától és ajtót nyitottam.
-Szia! - mosolyogtam az ajtóban álló Harryre.
-Szia! - köszönt vissza, és egy puszit nyomott az arcomra.
Én csak lehunytam a szememet és hagytam. Az illata megcsiklandozta az orromat. Amikor eltávolodott tőlem, elköszöntünk Selenától, aki huncutul vigyorgott a kanapéról.
Én csak idióta módon mutogattam neki, hogy ne értsen félre semmit, de hiába magyarázok neki akármit is. Mikor leértünk az utcára, Harry kezdett el beszélni:
-Milyen volt a napod?
-Olyan átlagos. Igaz, hogy egész nap otthon ültem, de néha kell egy pihenőnap is. - mosolyogtam, Harry pedig csak helyeselt.
Már fél órája sétálgattunk London kivilágított utcáin, amikor hirtelen villámlott egy nagyot és elkezdett esni az eső.
-Basszus...Ez most marha jól jött. - néztem fel az égre.
-Nekem mondod? Gyere, menjünk fel hozzánk...Majd hazaviszlek utána. - fogta meg a kezemet Harry, és elkezdtünk futni.
-Messze laksz? - kérdeztem lihegve.
-Nem, abban a házban ott. - mutogatott a szabadon lévő kezével, egy kétemeletes családi házra.
Harry elővette a kulcsát, és bementünk.
-Nyugodtan ülj le, hozok neked törülközőt.
-Rendben, köszi...-mondtam, és körülnéztem. Nagyon szép ház. Otthonos, és egyszerű. Ha behoznának ide, és nem mondanák meg ki lakik itt, akkor Harry Styles lenne az utolsó akire tippelnék.
-Tessék! - adta oda a törülközőt.
-Köszönöm! Szép a lakásod. - jegyeztem meg.
-Köszi. Nem csak én lakom itt, hanem Louis is. Csak ő most elment Niallel valami esti buliba.
-Értem...Te hogy-hogy nem mentél? - kérdeztem.
-Mivel itt vagy te. Egyébként is rengeteg buliban voltam már.
-Ne haragudj, ha rám kell vesztegetned az idődet...-kértem bocsánatot a kínos helyzetben.
-Ugyanmár...Én tényleg szívesen vagyok veled. - mosolyogott.
1 órán keresztül beszélgettünk, mikor hirtelen már arra lettem figyelmes, hogy 8 óra van.
-Te jó ég! Hogy elszaladt az idő...Sajnálom, de mennem kéne.
-Semmi gond, hazaviszlek. - nézett ki az ablakon Harry, és látta, hogy még esik.
-Azt megköszönném. - húztam mosolyra a számat.
15 perc alatt hazaértünk a kocsival. Harry felkísért az emeletre, de megállt a folyosón.
-Nem jössz be? - kérdeztem meg udvariasan.
-Nem, nem szeretnék zavarni...Meg egyébként is fáradt vagyok.
-Értem...Amúgy nem zavarnál. - mosolyogtam rá. -Köszönöm ezt az estét.
-Inkább én köszönöm! Megismételhetnénk...-közelebb jött, és magához ölelt.
Visszaöleltem, és bólintottam. Bementem a házba, és az ablakon keresztül még láttam, ahogyan Harry beszáll a sötét színű kocsijába és elhajt a Londoni éjszakában.