10. rész - "Egy megállíthatatlan érzés..."

Sziasztok! :) Először is szeretném megköszönni a 407 (!) oldalmegjelenítést!:3 Másodszor pedig, ami azt hiszem jobban érdekel Titeket, a 10. rész. Remélem tetszik, jó olvasást! <3 xx


10. rész - "Egy megállíthatatlan érzés..."


~ Selena


-Hát, ezek hova mentek? - nézett körbe az üres, és csendes próbateremben Zayn.
-Szerintem csak a büfébe. - válaszoltam, ekkor Zayn rám mosolygott. -Miért mosolyogsz ennyire?
-Csak téged nézlek...-mosolygott tovább.
Ekkor rákvörösre pirultam, és a két kezemet az arcom elé tettem.
-Zavarba hozol!
-Bocsi, nem tudtam, hogy ennyire zavar. - nevetett.
-Nem zavar, csak...Mindegy, nem megyünk mi is utánuk? - tereltem a témát, ezzel a kérdéssel.
Mikor már indultam volna a barátnőm és a fiúk után Zayn hirtelen megragadta a karomat.
-Selena...Várj, egy kicsit kérlek. Beszélnünk kéne valamiről, aminek lehet, hogy nincs még itt az ideje, de azt hiszem ez az egyetlen elérhető alkalmam erre a dologra. - komolyodott el.
-Rendben...-félénkedett el a hangom.
-Igaz, hogy körülbelül még csak egy hete vagytok itt, de amikor először megláttalak, akkor egy furcsa érzés tört elő bennem, amit még azóta is érzek. Egy megállíthatatlan érzés. Sosem hittem a "szerelem első látásra" kijelentésben, de amikor megláttalak, megváltozott a véleményem és ezt a három szót is teljesen átértékeltem önmagamban. Lehet, hogy kicsit nyálasan hangzott, ezért ne haragudj. De tudnod kell, hogy mit érzek irántad.
-Zayn...Nem jutok szavakhoz. Hihetetlen vagy! - öleltem meg, ő pedig szorosan magához szorított.
-Te pedig egy valóravált álom. - mosolygott, és a két gyönyörű barna szemét "rámirányította".
-Tudod, hogy most mit szeretnék mondani, csak egyszerűen nem jön ki a számon...Teljesen "elvarázsoltál", és ezt most nem 'directioner'-ként mondom. - mentegetőztem.
-Tudom, értem...Én szeretlek. - mosolygott, és közben a teljesen lefagyott arcomat nézte.
Én csak elpirultam, a következő pillanatban pedig már az ajkai az enyémen "pihentek". Azt kívántam, hogy örökké tartson de ekkor hangos sikítást hallottam a folyosóról. Zaynnel gyorsan kirohantunk, mire egyszercsak megpillantottuk a kedves barátnőmet és a srácokat.


~Ashley


-Miért sikítottál Ashley? - kérdeztem aggódva, mire én elég furán néztem rá.
-Nem is én sikítottam...Az Niall volt. - mondtam nyugodtan, mire Selena csak nevetett.
-Na...Nem tehetek róla. Ha megijedek így sikítok. - mentegetőzött a zavarban lévő szőke srác.
-De miért sikítottál? - érdeklődött Zayn.
-Megijesztettem! - nevetett fel hangosan Louis.
Mi csak követtük a példáját, majd visszamentünk a terembe, hogy a fiúk folytassák a próbájukat. Most a 'Same Mistakes' című számukat próbálták. Addig Selenával leültünk a színpaddal szemben lévő sorok közé, és onnan hallgatuk a privát "koncertet". Természetesen nem bírtam otthonig, ezért muszáj volt halkan rákérdeznem:
-Mi van Zaynnel? - suttogtam, de a barátnőm csak lehajtott fejjel elpirult. -Csak nem...?
-De...-mondta majdnem némán, félénk hangon.
-Tudod, ezt még álmomban sem gondoltam volna. - néztem a színpadon éneklő fiúkra.
-Mit?
-Hát, ezt az egészet. Hogy egy ekkora 'kalandba' csöppenünk ezzel az öt, kicsitsem átlagos fiúval. - néztem vissza Selenára, aki csak egy mosollyal helyeselt.
Éppen ekkor fejezték be a srácok a számot. Ránéztem az órámra, és felfutottam a színpadra.
-Mi a baj? - kérdezte Harry.
-Figyeljetek, nekünk mennünk kéne Sellel. Elég késő van. - mutogattam az órámat Harrynek, ami már 7 órát mutatott.
-Nem is. - mosolygott. -De ha menni szeretnél hazaviszlek.
-Nem fontos, hazagyaloglunk. - mondtam, és egy gyors puszit kaptam az arcomra. -Sziasztok! -köszöntem el, Selena pedig távolról integetett és az ajtó felé indult. Zayn lesietett a színpadról, és odafutott az éppen menni készülő barátnőmhöz.
-Szia. - ölelte meg.
-Szia. - köszönt el Selena is, és szorosan viszonozta az ölelést.
Amikor elengedték egymást, mi ketten hazamentünk. Otthon sietősen lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, fogat mostunk és a "forgalmas" napunk után boldogan hajtottuk a fejünket a párnára.