11. rész - Váratlan vendég

Sziasztok! Meghoztam a követező részt is. Örülök a sok pozitív véleménynek a történettel kapcsolatban. :) Remélem egyre többen fogjátok olvasni. Jó olvasást! <3 X




11. rész - Váratlan vendég


Vasárnap reggel kivételesen nem SMS, hívás, ébresztőóra vagy esetleg Selena ébresztett. Az ilyet nevezem "természetes" ébredésnek 11.00-kor. Mosolyogva, és kipihenten mentem ki a konyhánkba, hogy reggelit készítsek. Halkan benéztem a még alvó barátnőmre, mert meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy két perc múlva nem hozza rám a szívrohamot a bejárati ajtóból. Mire megettem a pirítósomat az álmos "lakótársam" rontott ki a szobából.
-Jó reggelt...Hány óra van? - kérdezte, és egy hatalmasat ásított.
-Szia. Negyed tizenkettő. - válaszoltam az előbb feltett kérdésére.
A válaszomat szó nélkül hagyva leült az egyik székre, amely az étkező asztallal szemben volt.
-Mi a baj? Nem aludtál jól? - kérdeztem aggódva.
-Dehogynem...Minden rendben, csak kavarogtak a gondolatok a fejemben.
-Csak nem Zayn? - mosolyodtam el.
-Ennyire kiismerhető vagyok? - lepődött meg, és széttárta a karjait.
-Hmm...Mióta is ismerlek? - kérdeztem vissza.
-Jó, értem. - zárta le, és a hűtő felé indult, hogy kivegyen magának egy kis kaját.
Sietősen a fürdőszoba felé vettem az irányt, és lezuhanyoztam. Éppen öltöztem, amikor csengetést hallottam. Gyorsan felhúztam a nadrágomat és kirohantam a fürdőből, hogy kinyissam az ajtót.
-Jó ég! Chris! - ugrottam a nyakába meglepődötten.
-Szia Hugi! - mosolygott, és kissé meginogva fogadta a lendületes ölelésemet.
-Most aztán alaposan megleptél!
-Mondtam, hogy látjuk még egymást. - húzta halvány mosolyra a száját.
-Ne álldogáljunk itt. Gyere beljebb!
Követte is az "utasításomat", és leült a kanapéra. 
-Kérsz valamit? Kávét, teát? - kérdeztem udvariasan.
-Egy kávé jól esne. Köszi!
Ekkor Selena jött ki a szobájából, és közben hozzám beszélt:
-Ashley, nem tudod, hogy hol van a...-akadt meg a mondandója közepében. -Christian! Hát, te? - ölelte át a bátyámat.
-Szia Selena! - köszöntötte a barátnőmet. -Gondoltam megleplek Titeket. Kaptam egy kis szabadságot a munkahelyemen. Valami hasznosra szerettem volna használni. - mesélte el.
-Mennyi időt kaptál? - érdeklődtem, és közben odavittem a kávéját a kisasztalra.
-Egy hetet. De Londonban csak három napot töltök, mert otthon is vannak elintéznivalóim.
-Értem. Úgy örülök, hogy itt vagy! - öleltem át ismét, amit ő egy széles mosollyal "helyeselt".
-Na, és veletek mi van? - kíváncsiskodott, mi pedig mindent elmeséltünk a legelejétől kezdve.
A reptértől kezdtük, a One Direction-ön, Danielle-n, Eleanoron és a sulin át egészen Harry-ig és Zayn-ig.
-Látod Hugi. Nem is olyan rossz ez a London! De azért vigyázzatok magatokra...-jött elő belőle az aggódó bátyus.
-Igazad van. Kimondottan élvezem az itteni életet.
-Szerintem nem csak az életet élvezed...-sütötte el a "poént" Selena.
-Nagyon vicces tudsz lenni, mondtam már? - tettem fel a költői kérdést gúnyos hangon.
-Csak egy párszor! - nevetett Selena, ahogy a testvérem is.
Később úgy döntöttünk elmegyünk, megmutatjuk a várost Chrisnek. Selena felhozta az ötletet, hogy a srácok is jöjjenek velünk de sajnos nem értek rá, mert egy magazin interjúra kellett menniük.
-Nem érnek rá...-húzta el a száját Sel, miután letette a telefonját.
-Sajnálom...Akkor majd máskor. - próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat.
Elindultunk a városnézésünkre. Chrisnek nagyon tetszett London. Felmentünk a LondonEye-re, megnéztük a BigBent, utána pedig benéztünk egy közeli bevásárlóközpontba, hogy ruhát vegyünk magunknak a jövőheti iskolabálba. Rengeteget nézelődtünk, mire kiválasztottuk a magunknak megfelelőt. Selena egy fekete koktélruhát vett, fekete magassarkúval, én pedig egy kicsit szolídabb, fehér ruhát és egy hozzáillő fehér magassarkú cipőt, aminek az oldalán egy fehér virág díszeleg. Mivel Chris már nem lesz itt a bál napján -ami egyébként csütörtökön lesz- neki nem kellett új öltözéket vásárolnunk. Este hat órára haza is értünk.
-Ne rendeljünk kaját? - kérdezte Sel.
-Dehát fél órája ettünk a plázában...-néztem az órámra. -Többet nem engedem, hogy ennyit legyél Niall-el. - nevettem.
-Egyébként én is éhes vagyok...Nem volt valami jó az a hamburger. - állt Selena mellé Chris.
-Rendben. Ha ennyire akarjátok. - mondtam, és félrevonultam telefonálni.
A "pótvacsoránkat" hamarabb kihozták, mint gondoltuk és hamarabb el is fogyott, mint gondltuk.
-Chris. Figyelj, ha gondolod aludhatsz a szobámban, én megalszom itt a kanapén. - ajánlottam fel, de tudtam, hogy azonnal ellenkezni fog.
-Dehogyis! - mondta határozottan.
-Ne szórakozz! Itt te vagy a vendég, ez a minimum. - győzködtem, és a végére már sikerült is.
-Nem szeretnék vitatkozni, ezért elfogadom. Köszönöm! - zárta le, és elment lezuhanyozni.
Addig Selena, és én kihúztuk a kanapét, majd megcsináltuk a helyemet.
-Nem is rossz! - mondtam önelégült mosollyal.
-Igazad van. Szerintem én megyek is aludni. Megígértem Zaynnek, hogy holnap elmegyek vele valamerre. Jó éjszakát! - köszönt el, majd bement a szobájába.
Pontosan ebben a pillanatban jött ki a fürdőszobából Chris is.
-Biztos, hogy jó ez így neked? - kérdezte komolyan.
-Persze! Elég kényelmesnek tűnik, és...-kezdtem, de félbeszakított.
-Nem az ágyra gondoltam...Hanem Londonra, és arra, hogy teljesen új életet kellett  kezdened.
-Igen. Már igazán jól érzem magam, csak még hiányzik Glasgow. De hidd el, nincs miért aggódnod. - mosolyogtam, de belülről már a könnyek "fojtogattak".
-Rendben. Bemegyek, lefekszem aludni. Egyébként...Majd szeretném megismerni azt a bizonyos Harryt! - közölte vigyorogva, és bement a szobámba.
Amint becsapódott az ajtó, lekapcsolódtak a villanyok, azonnal elkezdtek lefolyni a könnycseppek az arcomon. Fájt, akármennyire is jól éreztem magam itt. Fájt, hogy ott kellett hagynom Glasgowot. Furcsa, hogy egy teljes hét után eszembe jut, de a bátyám jelenléte emlékeztet rá.   


-------------------------


Tegnap este nehezen aludtam el, és teljesen összekönnyeztem a párnámat. Igaz, ez már reggelre nem látszott. Mint általában, ma is szokatlan dologra ébredtem. Kinyitottam a szemem, és egy alakot láttam a kihúzott kanapé szélén ülni. A látásom még homályos volt, ezért megtörölgettem a szememet és hirtelen minden kivilágosodott.
-Harry? - kérdeztem teljesen "kómásan".
-Jó reggelt! - köszöntött, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Neked is...Mióta vagy itt?
-Csak fél órája. Zayn jött Selenáért, én pedig gondoltam veletartok és meglátogatlak. - nézett a szemembe a két gyönyörű, zöldeskék szemével.
-Nem láttad Christ? - kérdeztem, mert nem esett le, hogy nem is tudja ki az.
-Kit? Milyen Chris? Ugye nem...? - idegeskedett.
-Jaj, ne haragudj. Nem is mondtam, hogy itt van a bátyám...Akkor még alszik. - dőltem vissza az "ágyba".
-Jó, megnyugodtam. - sóhajtott egy nagyot Harry.
-Harold, nem kell mindent félreérteni. - nevettem.
-Harold? - húzta fel a szemöldökét.
-Harold. - ismételtem meg önmagamat, mire ő egész közel hajolt és megcsókolt.
-Nincs kedved ma elmenni valahová Sandler?
-Már, hogyne Styles. - vigyorogtam, és kimásztam az "ágyból".
Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és megfésülködtem.
-Egy pillanat, csak szólok a bátyámnak. - mondtam Harrynek, aki csak bólintott, én pedig halkan benyitottam a bátyámhoz.
-Szia. - suttogtam. -Elmegyek Harryvel sétálni. - mondtam, mire Chris csak felült.
-Rendben, de vigyázz magadra! - mosolygott, és visszafeküdt.
Óvatosan becsuktam az ajtót, megfogtam a táskámat és elindultunk. Most sem étteremben, sem próbateremben nem voltunk. Egyszerűen csak sétáltunk, és beszélgettünk.
-Mi volt tegnap a magazin interjún? - kérdeztem mosolyogva.
-Semmi érdekes. Ugyanolyan interjú volt, akár a többi. Kérdeztek, mi pedig válaszoltunk.
-Szóval ilyen egy interjú...-gondolkodtam el, majd megláttam két igazán ismerős alakot a távolban. -Az ott nem Zayn és Selena? - hunyorogtam.
-De igen! - vigyorgott Harry, és integetni kezdett az egyik kezével. Amikor a két személy egyre közelebb jött, már megismertük őket. Tényleg Sel és az újdonsült barátja volt azt.
-Sziasztok! - köszöntünk Harryvel.
-Sziasztok! - viszonozták.
-Hát, ti hol voltatok? - érdeklődtem.
-Csak megnéztünk egy filmet a moziban, a kocsit pedig ott hagytuk a parkolóban. Most pedig csak sétálgatunk. - mosolygott Zayn, miközben erősen fogta a barátnője kezét. -És ti?
-Most mi is csak sétálunk. - válaszolt Harry.
-Most...-vicceskedett megint Selena.
-Már nagyon tudsz idegesíteni! - mondtam gúnyos hangon, majd akaratlanul elnevettem magam.
-Látod, hogy vicces volt! - győzködött Sel.
-Nem, nem volt az. - válaszoltam elkomolyodva, de közben a két fiú a párbeszédünkön szórakozott.
Végülis úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk a sétánkat. Rengeteget beszélgettünk, amikor egyszercsak megcsörrent Zayn telefonja. SMS-t kapott, amiben ez állt:


"Zayn! Akárhol vagytok, most azonnal gyertek ide, de nagyon gyorsan! Baj történt!
Liam"

10. rész - "Egy megállíthatatlan érzés..."

Sziasztok! :) Először is szeretném megköszönni a 407 (!) oldalmegjelenítést!:3 Másodszor pedig, ami azt hiszem jobban érdekel Titeket, a 10. rész. Remélem tetszik, jó olvasást! <3 xx


10. rész - "Egy megállíthatatlan érzés..."


~ Selena


-Hát, ezek hova mentek? - nézett körbe az üres, és csendes próbateremben Zayn.
-Szerintem csak a büfébe. - válaszoltam, ekkor Zayn rám mosolygott. -Miért mosolyogsz ennyire?
-Csak téged nézlek...-mosolygott tovább.
Ekkor rákvörösre pirultam, és a két kezemet az arcom elé tettem.
-Zavarba hozol!
-Bocsi, nem tudtam, hogy ennyire zavar. - nevetett.
-Nem zavar, csak...Mindegy, nem megyünk mi is utánuk? - tereltem a témát, ezzel a kérdéssel.
Mikor már indultam volna a barátnőm és a fiúk után Zayn hirtelen megragadta a karomat.
-Selena...Várj, egy kicsit kérlek. Beszélnünk kéne valamiről, aminek lehet, hogy nincs még itt az ideje, de azt hiszem ez az egyetlen elérhető alkalmam erre a dologra. - komolyodott el.
-Rendben...-félénkedett el a hangom.
-Igaz, hogy körülbelül még csak egy hete vagytok itt, de amikor először megláttalak, akkor egy furcsa érzés tört elő bennem, amit még azóta is érzek. Egy megállíthatatlan érzés. Sosem hittem a "szerelem első látásra" kijelentésben, de amikor megláttalak, megváltozott a véleményem és ezt a három szót is teljesen átértékeltem önmagamban. Lehet, hogy kicsit nyálasan hangzott, ezért ne haragudj. De tudnod kell, hogy mit érzek irántad.
-Zayn...Nem jutok szavakhoz. Hihetetlen vagy! - öleltem meg, ő pedig szorosan magához szorított.
-Te pedig egy valóravált álom. - mosolygott, és a két gyönyörű barna szemét "rámirányította".
-Tudod, hogy most mit szeretnék mondani, csak egyszerűen nem jön ki a számon...Teljesen "elvarázsoltál", és ezt most nem 'directioner'-ként mondom. - mentegetőztem.
-Tudom, értem...Én szeretlek. - mosolygott, és közben a teljesen lefagyott arcomat nézte.
Én csak elpirultam, a következő pillanatban pedig már az ajkai az enyémen "pihentek". Azt kívántam, hogy örökké tartson de ekkor hangos sikítást hallottam a folyosóról. Zaynnel gyorsan kirohantunk, mire egyszercsak megpillantottuk a kedves barátnőmet és a srácokat.


~Ashley


-Miért sikítottál Ashley? - kérdeztem aggódva, mire én elég furán néztem rá.
-Nem is én sikítottam...Az Niall volt. - mondtam nyugodtan, mire Selena csak nevetett.
-Na...Nem tehetek róla. Ha megijedek így sikítok. - mentegetőzött a zavarban lévő szőke srác.
-De miért sikítottál? - érdeklődött Zayn.
-Megijesztettem! - nevetett fel hangosan Louis.
Mi csak követtük a példáját, majd visszamentünk a terembe, hogy a fiúk folytassák a próbájukat. Most a 'Same Mistakes' című számukat próbálták. Addig Selenával leültünk a színpaddal szemben lévő sorok közé, és onnan hallgatuk a privát "koncertet". Természetesen nem bírtam otthonig, ezért muszáj volt halkan rákérdeznem:
-Mi van Zaynnel? - suttogtam, de a barátnőm csak lehajtott fejjel elpirult. -Csak nem...?
-De...-mondta majdnem némán, félénk hangon.
-Tudod, ezt még álmomban sem gondoltam volna. - néztem a színpadon éneklő fiúkra.
-Mit?
-Hát, ezt az egészet. Hogy egy ekkora 'kalandba' csöppenünk ezzel az öt, kicsitsem átlagos fiúval. - néztem vissza Selenára, aki csak egy mosollyal helyeselt.
Éppen ekkor fejezték be a srácok a számot. Ránéztem az órámra, és felfutottam a színpadra.
-Mi a baj? - kérdezte Harry.
-Figyeljetek, nekünk mennünk kéne Sellel. Elég késő van. - mutogattam az órámat Harrynek, ami már 7 órát mutatott.
-Nem is. - mosolygott. -De ha menni szeretnél hazaviszlek.
-Nem fontos, hazagyaloglunk. - mondtam, és egy gyors puszit kaptam az arcomra. -Sziasztok! -köszöntem el, Selena pedig távolról integetett és az ajtó felé indult. Zayn lesietett a színpadról, és odafutott az éppen menni készülő barátnőmhöz.
-Szia. - ölelte meg.
-Szia. - köszönt el Selena is, és szorosan viszonozta az ölelést.
Amikor elengedték egymást, mi ketten hazamentünk. Otthon sietősen lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, fogat mostunk és a "forgalmas" napunk után boldogan hajtottuk a fejünket a párnára.

9. rész - Próba

Sziasztok! Itt van a 9. rész, remélem tetszik! :) Kérek véleményeket! Köszönöm, jó olvasást! <3 xx
9. rész - Próba 

-Szia...-léptem be az ajtón, és nem egészen arra számítottam, amit akkor láttam. - Niall? - néztem furcsán.
-Szia. Te hol voltál? - érdeklődött a szőkehajú srác.
-Öm..Vacsoráztam.
-És miért vagy vizes? - szállt be a beszélgetésbe Selena.
-Éppen elmeséltem volna, de látom, hogy mással vagy elfoglalva. - mosolyogtam, és a szobám felé indultam.
-Várj...Niall nem azért jött...Vagyis, érted...
-Ömm...Akkor valamit nagyon félreértettem, igaz? - kérdeztem elpirulva.
-Csak kicsit. Egyszerűen szükségem volt valakire akinek elmondhatok mindent, amíg te nem vagy itthon. - mosolygott, és közben egy törülközőt rakott a kanapéra. -Ülj le!
-Köszi. - mentem oda, és két kíváncsiskodó tekintettel találtam szemben magam, ezért kénytelen voltam mindent elmesélni.
Amikor már félórája meséltem Niallnek elege lett, és "udvariasan" belekérdezett.
-Akkor most hívhatlak Mrs. Stylesnak? - mosolygott.
-Haha. Vicces vagy. Egyébként ha ezzel azt szeretted volna kérdezni, hogy járunk -e, akkor  a válaszom igen.
-Hogy te milyen okos vagy! - csapott a combjára, majd felnevetett. -Mellesleg nincs valami kajátok? - kérdezte olyan Niall-esen.
-Menj be a konyhába, és balra van a hűtő...De azért nekünk is hagyj! - tájékoztatta Selena, majd ismét felém fordult.
-Na, és veled mi van? - kérdeztem tőle.
-Semmi...Azt hiszem Zaynnél maradok.
-Hogy-hogy? Mesélj csak!
-Rendben. Az egész úgy volt, hogy először kiderült, hogy Liam még együtt van Danielle-el.
-De akkor nem értem, hogy miért találkozgatott veled...-értetlenkedtem.
-Összeveszett Danie-vel, és kellet neki egyfajta "pótlék".
-Ez szép...Sajnálom. - húztam el a számat.
-Hidd el, nem fáj...annyira. - mondta, és az utolsó szónál lehajtotta a fejét.
Én csak szorosan átöleltem. Körülbelül 2 percig így voltunk, amikor a barátnőm kedvesen "benyögte":
-Ilyen finom Harry illata?
-Hé...Egyébként igen. - mosolyogtam, majd eltoltam magamtól a barátnőmet, aki csak vigyorgott.
Körülbelül negyed óra múlva Niall is visszajött hozzánk a nappaliba.
-Ki csinálta ezt a finom pizzát? - kérdezte egy szelettel a kezében, mi meg csak tátott szájjal néztünk.
-Niall...Mennyit ettél belőle? - kérdezte elkerekedett szemekkel Selena.
-Ez az utolsó szelet az ötből amit hagytatok. - mosolygott, miközben jókedvűen evett.
-Köpd ki! - álltam fel. -Köpd már ki!
-Miért? - nézett értetlenül az éhes fiú.
-Mert az körülbelül kéthetes...
-Mivan?? - köpte ki a padlóra.
-Majd én felsöpröm. - szaladt ki a seprűért Sel.
1 óra múlva már az ír barátunk is hazament, mi pedig még pizsamában beszélgettünk.
-Monddcsak...Miért is volt Harry illatod? Talán nem csak medence volt abban az étteremben? 
-Te teljesen meg vagy hülyülve! - háborodtam fel.
A humoros barátnőm csak nevetett, jó éjszakát kívánt és elment aludni. Én is követtem a példáját, de mielőtt lefeküdtem volna aludni, elkezdett rezegni a telefonom a párnám alatt. 


"Jó éjszakát!
Szeretlek: Harry"


Mosolyogva olvatam el a kedves üzenetet, és visszaírtam:


"Neked is...És én is téged!
Ash"




------------------




Szép, napos vasárnap reggelre keltem, ami Londonban igazán ritka. Ahogyan az is, hogy az ágyam szélén Selena ült.
-Ilyen korán fent vagy? - törölgettem a szemeimet.
-Korán? Csak szólok, hogy fél tizenegy van...
-Jó, úgyis hétvége van, nem? - dőltem vissza az ágyamba.
-Igen, de odaígérkeztem ma a fiúknak. Megyünk, megnézzük a mai próbájukat. - mosolygott.
-Köszi, hogy szólsz! - ugrottam ki az ágyból, és 10 perc múlva már ruhában álltam a szobám ajtaja előtt. -Fogat mosok, utána mehetünk!
-Rendben. - állt fel Selena az ágyam széléről, és kiment a nappaliba tévézni.
15 perc alatt "összedobtam" magamat. Szokásos begöndörített hajtincsek és indulhattunk is.
-Lesznek ott más lányok is? - érdeklődtem.
-Ha rajongókra célzol, akkor a válaszom nem. Ha viszont Eleanorra, vagy Daniellere akkor ez esetben a válaszom igen. - mosolygott, és közben a telefonját nyomkodta.
-Rendben leszel? - kérdeztem aggódva, de csak egy értetlen szempárt kaptam cserébe. -Csak Daniellere gondoltam...
-Persze. Már túl vagyok rajta. - nézett fel a mobiljából, mire megérkeztünk a próbaterem elé.
Bementünk az épületbe, de csak két, gyönyörű vékony lányt láttunk magunk előtt. Természetesen Danielle és Eleanor volt azok. Udvariasan odaköszöntünk;
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre.
-Hello. - köszöntek vissza ők is.
-A fiúkhoz jöttetek, igaz? - folytatta Eleanor.
-Igen. Egyébként engem Ashley Sandlernek, őt pedig Selena Brightmore-nak hívják. - mosolyogtam a két lányra.
-A nevem Eleanor Calder, ő pedig Danielle Peazer. - mosolygott a két lány, és kezet nyújtottak.
Udvariasan üdvözöltük őket, majd bementünk egy óriási helyiségbe.
-Itt lesz a fiúk jövőheti koncertje? - érdeklődtem.
-Igen. Itt lépnek fel pár számmal. - mosolygott Danielle.
Ekkor Niall jelent meg a színpadon kezében egy szendviccsel.
-Hé, lányok! - integetett, mi pedig hasonlóan tettünk. -Nem jöttök ide? A többi fiú még az öltözőben van.
-Rendben! - válaszolt Eleanor, és felmentünk Niallhez.
-Óriási ez a hely! - ámult Selena.
-Igazad van. - helyeseltem, mire Zayn jött elő a függönyök elől, majd szép sorban a többiek: Louis, Harry és végül Liam.
Üdvözöltük a fiúkat, ami nálam és Harrynél kicsiit hosszabb ideig tartott. Ezután felmentek a színpadra, és belekezdtek a "More Than This" című számukba. Mosolyogva néztük őket, majd a végén hangosan tapsoltunk.
-Ez marha jó volt! - kiáltott Danie, felfutott a színpadra és egy gyors puszit nyomott Liam arcára.
-Köszönjük! Aranyos vagy. - mosolygott rá, és megcsókolta.
Követtem Selena arckifejezését, de teljesen rezzenéstelen volt. Azt hiszem tényleg nem érdekli már. Danielle és Eleanor fél óra múlva el kellett, hogy menjenek, mert Elnek fotózása, Danienek pedig táncpróbája volt. Ketten maradtunk lányok, de mivel szerettem volna, hogy Selena jó viszonyba kerüljün Zaynnel, ezért megkértem Liamet, Louist, Niallt és Harryt, hogy jöjjenek el velem a büfébe. Niall mellesleg kimondottan örült az ötletnek, én pedig tudtam, hogy ami most Zayn és a barátnőm között fog lezajlani, az hosszú beszélgetés lesz.

8. rész - Álomvilág

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :) Légyszi írjatok a Chat-be, vagy Megjegyzésnek! :) Köszönöm, és jó olvasást! ;) <3




8. rész - Álomvilág


Amikor kicsöngettek az utolsó óránkról, kimentünk az iskolából és egyenesen hazaindultunk.
Megálltunk a legközelebbi buszmegállóban. Már vagy fél órája vártunk, de a busz még mindig nem érkezett meg.
-Szörnyű ez a londoni közlekedés. - néztem türelmetlenül az órámra.
-Egyetértek. Ráadásul nekem ma még...-kezdte Selena, de hirtelen abbahagyta.
Ránéztem, de semmi reakció. Csak a száját összeszorítva bámult maga elé.
-Mi van neked ma még? - kérdeztem, és értelmes válasz helyett egyetlen szót kaptam cserébe.
-Semmi. - motyogott az orra alá. -Mikor jön már a busz? - terelte a témát.
-Selena, minek titkolsz bármit is ha úgyis tudom, hogy Zaynről van szó...-néztem a szemeibe.
Csak egy sóhajtást, majd néma csöndet kaptam válaszul.
-Nem...-kezdett bele újra a mondanivalójába. -Nem csak Zaynről van szó. - jelentette ki fájdalmas hangon.
-Tessék? - kerekedtek ki a szemeim, és hirtelen azt sem tudtam mit mondjak.-Kire...Kikre gondolsz? - javítottam ki magam.
-Zaynre és...-kezdte, de ekkor megérkezett a busz és sietősen felszálltunk rá.
-Szóval Zaynre és...? - kezdtem újra.
-Zayn, és Liam...-suttogta a barátnőm, mert nem akarta, hogy a járművön lévő emberek meghallják miről beszélünk.
-De...Én ezt nem értem. Hogy kerül a képbe Liam? - folytattam tovább a halk beszélgetésünket.
-Emlékszel mikor egyik reggel suli előtt jöttem haza? - kérdezte, mire csak bólintottam. -Akkor nem Zaynnel, hanem Liammel voltam. Sétálgattunk a környéken, és beszélgettünk. Megkérdezte, hogy miért jöttünk Londonba. Mindent elmeséltem neki, és olyan érzések törtek rám, amiket Zaynnél nem tapasztaltam. Lehet, hogy ez csak azért van mert Zaynnel nem töltöttem el annyi időt, de...De akkor sem tudom mit tegyek, mert nem vagyok biztos a döntéseimben. Liam jelenléte olyan érzéseket hozott ki belőlem, amiket eddig sohasem érztem. - mondta ki őszintén.
Megöleltem, és annyit mondtam:
-Ilyen esetben várj egy kicsit, majd hallgass önmagadra. Minden rendben lesz. - mosolyogtam rá, majd leszálltunk a buszról.
Felsiettünk a hotelszobánkba az eső miatt, ami egyre csak erősödött.
-Azt hiszem éjszaka vihar lesz. - néztem ki az ablakon.
-Ja...-adott bő választ Selena. -Nem eszünk valamit?
-De. Szerintem még van két hamburgerhez hozzávaló. - indultam el a hűtő felé, és kiszedtem a különféle ételeket.
-Rendben...Megcsinálod légyszi? Addig én elmegyek zuhanyozni, és átgondolom a dolgokat...-mondta Selena.
-Menj csak, de szerintem még ráérsz bármit is átgondolni. - mosolyogtam, és elkezdtem készíteni a vacsoránkat.
Már fél hét volt, amikor Selena kijött a fürdőszobából.
-Jó sokáig gondolkodtál. - jegyeztem meg, mire Sel csak elmosolyodott és leült a kanapéra.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. SMS-t kaptam.
-Te jó ég...Ha megint az idióta telefonszolgáltatótól kaptam üzenetet, fülbelövöm magam. - mentem oda unottan az asztalon heverő 'magányos' mobilhoz.
Nem épp az volt, amire számítottam. A fényes kijelzőmön 'Harry' neve díszelgett. Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt:


"Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de szeretek veled lenni és érdekelne, hogy nincs -e kedved eljönni velem holnap este vacsorázni. Ismét nagyon örülnék neki!
Harry"


Én csak elmosolyodtam, és ennyit pötyögtem vissza:


"Szia. Ne szórakozz, nincs is késő...Egyébként szívesen megyek veled. Mondjuk 6-ra gyere ide értem, rendben?
Ash"


Két perc múlva jött is a válasz:


"Rendben, hatra ott vagyok...Ash. Xx
Harry"


Halvány mosoly kíséretében zároltam le a telefonomat, és amikor az asztalnál ülő Selenára néztem, az érdeklődő pillantásával találtam szemben magamat.
-Mit írt a szolgáltató? - kérdezte.
-Hát, azt , hogy lenne -e kedvem holnap vacsorázni vele...
-És hogy is hívják ezt a bizonyos szolgáltatót?
-Harry Stylesnak. - mosolyogtam, majd mindketten felnevettünk.
A hamburgeres vacsoránk után én is elmentem zuhanyozni, majd izgatottan aludtam el.


------------


Ma reggel is korán keltem, ugyanis most délelőtti tanítás volt. Gyorsan fogat mostam, felöltöztem és kimentem a konyhába. Ekkor ismét Selena nyitott be a bejárati ajtón.
-Zayn vagy Liam? - kérdeztem úgy, hogy oda sem néztem.
-Ennyire ismersz? Egyébként most Zayn...-mondta, miközben a cipőjét 'harcolta le' magáról.
-Sel...Ez így nem lesz jó. Nem találkozhatsz mindkettőjükkel külön-külön. Mert ha az egyik megtudja, az is elképzelhető, hogy egymásnak esnek és így mindkettőjüket elveszíted. - sóhajtottam.
-Ahj...Teljesen igazad van, de nem tudom mit csináljak...
-Semmit...Semmit ne tegyél, amíg semelyikükben nem vagy száz százalékosan biztos.
-Jólvan, köszönöm. - jött oda hozzám, és átölelt.
Én csak némán, mosolyogva viszonoztam a gesztust.


-----------


Ez a nap is hamar elment. A suliban mindenki csak a bálról beszél. Nem tudom, hogy miért érdekli őket ennyire...Engem nem igazán köt le. Egész nap csak az estémre tudtam gondolni, ami még előttem áll és egyre jobban közeledik. Már 5 óra volt, amikor este az órámra néztem. Hamar elkészültem. Visszatért a szokások haj begöndörítésem, az estélyi koktélruhám és a magassarkúm. Selena segített a sminkem elkészítésében, és már indulhattam is.
-Sel...Figyelj, ha gondolod hívj át valakit.
-De kit? Alig ismerek valakit a suliból...
-Tudod, hogy én most nem ilyen "valakire" gondoltam. - mosolyogtam.
-Ömm...De melyikőjüket? - kérdezte bizonytalanul.
-Hallgass önmagadra, és megtudod. - kacsintottam, és kiléptem az ajtón, mert már csöngettek. -Szia! - néztem vissza Selenára, aki tétlenül ült a kanapén, majd becsuktam magam mögött az ajtót.


~Selena


Sokáig haboztam. Fel-alá járkáltam a nappaliban, amikor végre elővettem a mobilomat. Úgy döntöttem inkább az SMS-nél maradok. Ezt írtam:


"Szia. Szerintem tudod, hogy Harry elment Ashley-vel vacsorázni, szóval én most egyedül vagyok itthon. Nincs kedved felugrani hozzám? Kérlek írj minél hamarabb. Várlak!
Sel"


Hamar visszaírt az illető, én pedig mosolyogva olvastam el, a képernyőmön látható "Persze, örömmel!" feliratot.


~Ashley


-Szia Harry! - köszöntem neki mosolyogva, mire ő átölelt.
-Szia! Mehetünk? - kérdezte udvariasan.
-Persze 'uram'! - próbáltam humorizálni, mire ő elnevette magát.
Lementünk a már-már feketés, de inkább sötétszürkés árnyalatú autójához és beszálltunk.
-Szóval...Hova is készülünk? - kérdeztem érdeklődve.
-Étterembe? Vagy nem azt írtam? - nevetett.
-De...
-Hát akkor? - mosolygott, és a tekintetét az enyémbe 'fúrta'.
Elmerültem a zöldeskék szempárban, de gondoltam vezetés közben nem lenne jó, ha egymást bámuljuk, ezért 'elrontottam' a pillanatot:
-Figyelj, szerintem a vezetésre figyelj, ha azt szeretnéd, hogy élve odaérjünk az étterembe.
-Nehéz lesz...-mosolygott, és visszanézett az útra.
Tíz perc múlva egy gyönyörű, kivilágított épület előtt parkolt le Harry.
-Jó ég...Te képes voltál idehozni? - néztem a kivilágított szökőkutatak az épület mellett.
-Miért? Talán kocsmára számítottál? - viccelődött.
-Nem. De erre sem! - mondtam el az őszintét mosolyogva, majd bementünk.
Szép helyiség volt, akárcsak kívülről. Minden asztalon gyertyák díszelegtek, és közben szólt a hangulatos zene.
-Nehogy azt hidd, hogy bent eszünk. - kacsintott Harry, majd kimentünk a teraszra, ahol csodálatos látvány tárult elém.
Egy kétszemélyes megterített asztal, rajta két meggyújtott gyertyával. Egy medence is volt, aminek azt hittem nem lesz jelentősége az este során, aztán végülis lett.
-Na, ne...Te most szórakozol? Nem jutok szóhoz...-ámultam el.
-Nem szórakozom, de ha nem tetszik ,akkor van a szomszédban egy kocsma, átmehetünk ha gondolod. - nevetett.
-Hülye vagy? - nevettem fel, és leültünk az asztalhoz.
Beszélgettünk, ettünk és nevettünk egész este. Majd mikor mindketten befejeztük, hátradőltem a székben.
-Köszönöm az estét Harry! - mosolyogtam.
-Én csak örülök, ha veled lehetek. - válaszolt kedvesen. -De várj, ez még nem minden! - mondta, és ilyenkor lett jelentősége a medencének, ami az asztal mögött terült szét.
Harry odajött hozzám, felemelt és így szólt:
-Nincs kedved fürdeni egyet? - kérdezte, és a nemleges válaszomat figyelmen kívűl hagyva bedobott a medencébe.
-Héé! - jöttem fel a víz felszínére. -Most segíts kijönni. - nyújtottam a kezemet, és mikor megfogta, berántottam.
-Na, kössz!
-Szívesen! - nevettem.
-Ezt még visszakapod! - fröcskölt le.
Ezt én sem hagytam tétlenül, és visszafröcsköltem. Körülbelül ez ment fél óráig, amikor mindketten leálltunk. Harry közelebbjött, és a szemeimbe nézett.
-Ashley...Azt hiszem itt az alkalom, hogy elmondjak valamit.
-Mondd csak. - mosolyogtam rá teljesen természetesen.
-Gondolom észrevetted, hogy az utóbbi időben többször hívtalak el, hogy legyünk kettesben, és...
-Ne is mondd tovább. Értem én. - mosolyogtam.
-És mit mondassz? Megpróbálhatnánk? - kérdezte bizonytalanul.
-Inkább nem mondok semmit...-mondtam, amit ő egyből megértett.
Magához húzott, és megcsókolt. Felemelő érzés volt, teljesen a mennyországban éreztem magam, de ez az érzés megszűnt amikor kissé eltávolodtunk egymástól. Ő csak rám mosolygott, én pedig ugyanígy tettem. Kimásztunk a medencéből, és már kézenfogva távoztunk az épületből. Már este 9 óra volt amikor Harry megállt a hotel előtt.
-Köszönöm mégegyszer. - mosolyogtam, és az ajkunk megint összeért.
-Én köszönöm. - mosolygott, és kivillantotta a gyönyörű fogsorát.
Kiszálltam az autóból, és felmentem az emeletre, hogy mindent elmeséljek Selenának. De amikor benyitottam, nem egészen erre számítottam...



/Szerintetek ki lesz Selenával? Írjátok meg a tippeteket Megjegyzésként! Köszönöm!/:)

7. rész - Átlagos este

Sziasztok! Ez nem lett valami hosszú fejezet, de azért remélem tetszik! Viszont kérnék valamit...A barátnőm is ír egy történetet! :) Légyszi olvassátok el, nekem nagyon tetszik! ;)
Címe: http://one-direction-dreams.blogspot.com/
Köszönöm, és jó olvasást! <3




7. rész - Átlagos este


A viccelődés után Niall kérésére pizzát rendeltünk. Igaz, hogy este nyolc óra volt, de azt hiszem ez minket nem zavart. A pizzát fél óra alatt kihozták, de a szőke barátunk még így is fel volt háborodva. Állítása szerint rengeteget vártunk...Éppen ettünk, amikor megcsörrent Selena telefonja.
-Igen Anya? - beszélt bele a mobiljába, és felállt az asztaltól.
-Szia Kicsim! Hogy vagy? - kérdezte az anyukája teljesen természetes módon, mintha nappal lenn.
-Anyu...Ugye tudod, hogy este fél kilenc van?
-Veled sohasem késő beszélgetni. - mondta az anyukája, ezt Selena pedig egy unott szemforgatással viszonozta. -Szóval, minden rendben?
-Persze. Veletek? - próbált udvariaskodni, de én persze láttam, hogy unja az 'érdekfeszítő' beszélgetést.
-Igen Drágám! Leteszem, hogy tudj aludni. Jó éjszakát! - tette le boldogan a telefont Selena örömére.
-Pff...Hihetetlen, hogy még ilyenkor is zaklat. - ült vissza a székre Sel, és újra belekezdett a pizzájába.
Zayn csak mosolyogva nézett rá. Elkaptam a pillantását, de ekkor sietősen elnézett. Kezdett kivilágosodni előttem minden, de még nem voltam biztos semmiben. Nem bírtam tartani a számat, ígyhát félrehívtam a boldogan falatozó barátnőmet.
-Selena...Beszélhetnénk? - törtem meg a csendet.
-Persze, mondd csak!
-Mármint, négyszemközt. - álltam fel az asztaltól. 
Selena ugyanígy tett, és kimentünk az erkélyre, ahonnan London éjszakai látképe tárult elénk. A tájat bámulva kezdtem bele a mondanivalómba;
-Sel...Légyszíves legyél őszinte velem. Véletlenül elkaptam Zayn pillantását, amit neked címezett. Nem hazudhatsz nekem többet. Van köztetek valami? - kérdeztem, és az utolsó mondatnál mélyen a szemébe néztem.
-Még én sem tudom biztosan...-sóhajtott. -De alakul valami...azt hiszem. - mosolyodott el, én pedig viszonoztam.
-Egyet viszont még mindig nem értek. -komolyodtam el ismét. -Miért nem mondtad el?
-Mert nem szeretnék olyat mondani, amiben még nem vagyok teljesen biztos.
-Igazad van, ez teljesen jogos. Köszi az őszinteséget! - kacsintottam, és visszamentünk az étkezőbe.
-Miről beszélgettetek? - kérdezte Liam.
-Ömm...Lányos dolgokról. -válaszolt Selena.
A fiúk csak elkerekedett szemekkel néztek ránk.
-Most miért néztek így? Nehogy már mindent félreértsetek! - néztem a komolytalan arcokra,, mire a srácok csak felnevettek. -Ti is olyan humorosak vagytok mint a kedves barátnőm...-böktem a fejemmel Selena felé, aki csak önelégülten vigyorgott.
Körülbelül még 1 órát voltunk a fiúknál, aztán észrevettem mennyi az idő:
-Mennünk kéne...Elég késő van már, nem? - néztem Selenára.
-Hát...Fogjuk rá. Szerintem is induljunk, mert nem szeretnék mégegy olyan esetet, amikor a négy ittas barom belémkötött. - gondolt vissza Sel, és ránézett Zaynre.
-Rendben, akkor mi...-ekkor Harry ragadta meg a karomat, és félbeszakított.
-Miért nem maradtok éjszakára. Úgyis kíváncsi vagyok azokra az 'ittas barmokra'. -nevetett, és Selena felé nézett.
-Nekem megfelel. - egyezett bele egyszerűen Selena.
Ezek után már kénytelen voltam rábólintani, így tehát a fiúknál éjszakáztunk. Körülbelül éjjel kettőig nevetgéltünk és beszélgettünk, mire hirtelen mindenki "kidőlt".


------------


Rám jellemzően délkor ébredtem fel Zaynnel együtt. Csak mi vagyunk ilyen 'hétalvóak'. 
-Jó reggelt! - köszöntött minket a One Direction ft. Selena kórus.
-Sziasztok...-mondtam álmos hangon, és ásítottam egy nagyot.
-Ash, ugye tudod, hogy ma délutáni suli van? - nézett rám derűs szemekkel Selena.
-Örülök neki...-vágódtam le az egyik székre.
Gyorsan fogat mostunk, felöltöztünk és elindultunk haza.
-Ne vigyünk haza Titeket? - ajánlotta fel kedvesen Zayn.
-Köszönjük, de már több benzint használtatok el Ránk, mint amióta megvan az autótok. - nevettem el magam, ahogyan Zayn is.
-Ugyanmár. Gyertek! - nem tudtunk 'nem-et' mondani, ígyhát elfogadtuk az ajánlatát.
Zayn egész gyorsan vezet, így 10 perc alatt 'hazadobott'.
-Köszi, mégegyszer. - mosolygott Selena.
-Szívesen, mégegyszer. - kacsintott Zayn, és elhajtott.
Felsiettünk az emeletre, bementünk a "házunkba" és el kezdtünk készülni a délutáni sulihoz.
Egyelőre még szokatlan egy kissé, de majd megszokjuk. Lihegve értünk be az iskolába, mert majdnem elkéstünk. Testnevelés óránk volt, és kint futtattak minket. Gyengém a testmozgás, csak táncolni szeretek. Utolsó óránkon az újdonsült osztályfőnökünk jelentett be egy szerinte életbevágóan fontos dolgot:
-Jövőhéten nyárköszöntő bál lesz az iskolában. - jelentette be.
Engem őszintén hidegen hagyott, Selenával egyetemben. Még nem gondoltuk, de ez a bál tényleg egy fontos pont lesz az életünk során.

6. rész - Titkok

Sziasztok! Azért tettem fel a következőt is ma, mert holnap lehet, hogy nem tudok majd újat hozni. :/ Remélem tetszik, és minél többen elolvassátok majd! :) Jó olvasást hozzá! <3




6. rész - Titkok


-Na, mi volt? - lépett ki a szobájából izgatottan Selena.
-Semmi érdekes. - mondtam meg az igazat.
-Mindig ezt mondod...Egyébként csak szólok, hogy láttam azt a puszit! - kacsintott rám.
-Tudom, hogy láttad de ez nem jelent semmit. Amúgy meg ha annyira érdekel akkor elmondom, hogy csak sétáltunk de mivel el kezdett esni az eső átmentem hozzá. Után pedig haza hozott. - meséltem el.
-Ti sem vártatok sokáig...
-Hülye! - vágtam hátba az érdekes megjegyzése miatt. -Azt hiszem most bemegyek aludni, eléggé elfáradtam. - ásítottam.
-Miben is? - gúnyolódott tovább a vicceskedvű barátnőm.
-Látom megint humoros kedvedben vagy Brightmore...-néztem rá szúrósan, és bementem a szobámba.
Öt perc múlva Selena nyitott be.
-Ugye nem vicceskedni jöttél? - kérdeztem az előbbi megjegyzéseire célozgatva.
-Nem...Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem zuhanyzol le? Holnap lesz az első nap a suliban.
-Francba! - álltam fel az ágyról, és kirohantam a zuhanyzóba. Selena jót nevetett rajtam.


----------


Másnap reggel, már 6.45-kor csörgött az órám. Szokatlan, hogy Londonban már 7.45-re be kell érni a suliba. Kimentem a nappaliba, de Selenát még nem találtam ott. Biztosan aludt. Elmentem fogat mosni, fésülködni és felöltözni. Éppen a farmernadrágomat vettem, amikor ajtócsapódást hallottam. Gyorsan kirohantam, és Selenát pillantottam meg az ajtóban.
-Te mi az istent csinálsz 7 órakor a bejárati ajtóban? És hol voltál? - kérdezősködtem.
-Semmit, és sehol...
-Csak voltál valahol.
-Mindegy, ígyis késésben vagyunk. Negyed óra múlva el kéne indulnunk, mert tömegközlekedéssel fél óra az út. - terelte a témát.
Én csak vállat vontam, de tudtam, hogy titkol valamit. Negyed óra múlva már a bejárati ajtó túloldalán álltunk, és izgatottan indultunk el az új középsulinkba. Szerencsénk volt, és 20 perc alatt oda is értünk. Az újdonsült iskolánk egy felújított, fehérre festett épület volt. Teljesen egyszerű volt, és otthonos akárcsak a Bradford. Bementünk, és elindultunk az első óránkra, ami egyébként hamar elment. Sőt, az egész napunk hamar elment. Amikor kiléptem az épületből a barátnőm társaságában, megcsörrent a telefonom. Ránéztem a fénylő képernyőre, és a kijelző ezt a nevet mutatta: 'Louis'
-Szia Louis! - köszöntem bele a kagylóba.
-Szia Ashley! Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem nincs -e kedved átjönni a barátnőddel ma este hozzánk megnézni egy horrorfilmet? - itt kissé megijedtem. Nem igazán vagyok oda a horrorfilmekért, de miért ne?
-Persze, szívesen. Mikorra menjünk?
-Majd mi odamegyünk értetek 6-ra. - ajánlotta fel.
-Rendben, köszönjük. Szia! - köszöntem el, és kinyomtam. Éreztem magamon Selena érdeklődő pillantását, de inkább megvártam, hogy rákérdezzen. Nem is habozott tovább.
-Ki volt az?
-Louis. - mosolyogtam. -Azt kérdezte, hogy nem megyünk -e át horrorfilmet nézni este. Természetesen igent mondtam.
-Jól tetted. Szívesen nézek öt pasival horrorfilmet. - kacsintott.
-Tudod...Érdekes a gondolkodásmódod, de azt hiszem ezt máskor inkább hagyd meg magadnak. - kértem meg rá.
-Ahogy gondolod. - nevetett.
Mikor hazaértünk már négy óra volt. Azonnal lezuhanyoztunk, és átöltöztünk. Kivételesen szögegyenesre vasaltam a hajam, ahogyan azt Selena szokta, és egy laza öltözék mellett döntöttem, ahogyan ő is. Egyszerű tornacipő, egy félvállas fehér felső és egy fekete cicanadrág. Selena egy piros top, egy fekete cicanadrág és egy piros converse cipő mellett maradt.
-Nem fogsz te fázni topban? - kérdeztem furcsálkodva.
-Veszek hozzá bőrkabátot. - mosolygott.
6-kor csöngettek is, mi pedig kimentünk. Érdekes módon csak Louis állt az ajtóban.
-Sziasztok! - köszöntött minket 2-2 puszival.
Mi udvariasan visszaköszöntünk neki, majd nem bírtam és rákérdeztem:
-Többiek?
-Lent várnak a kocsiban. - mosolygott Louis, megvárta míg bezárjuk az ajtót majd elindultunk a lent álló autóhoz.
-Hogyan fogunk beférni? - kérdezte a liftben Selena.
-Nagy a kocsink...-nevetett Louis.
Tényleg nagy volt az autó. Pontosan hét személyes. Már-már egy kisebbfajta busznak nevezném. Beültünk, köszöntünk a fiúknak. Pechemre pont Niall mellé kerültem, aki sikeresen belemorzsált az ölembe.
-Ne haragudj. Véletlen volt. - kért bocsánatot, mire elkezdte leszedegetni a lábamról a szendvicsdarabokat.
-Haver, mit művelsz? - nézett furcsán Zayn.
-Eszem. Miért minek látszik? - kérdezett vissza Niall, amire inkább nem válaszoltunk.
5 perc múlva oda is értünk a fiúkhoz, és beültünk a nappalijukba.
-Ez jó lesz? - kérdezte Louis, és a 'Rémálom az Elm utcában'-t mutogatta.
-Nekem inkább ne is mutogasd, jó? Inkább csak tedd be! - takartam el a szememet, mire mindenki felnevetett.
-Nem bírod a horrorfilmeket? - kérdezte mosolyogva a mellettem ülő Harry.
-Nem igazán...Múltbéli emlékek. - válaszoltam, és elkezdődött a film.
Niall végignézte szemrebbenés nélkül, Liam csak néhány résznél ijedezett, Louis végigröhögte(?), Selena néha-néha felsikoltott, Zaynt szerintem nem is érdekelte, a mellettem ülő Harry is normális módon nézte, én pedig nem is nagyon láttam belőle semmit mivel a kezemet a szemem elé helyeztem.
-Félsz? - suttogott Harry.
-Igen, de fogalmam sincs mitől...-kuncogtam halkan, mire a karját a vállamon éreztem. Óvatosan magához húzott, én pedig elvettem a kezemet a szemem előtt. -Köszi...
Tudtam, hogy a barátnőm most nem a filmet nézi, hanem minket de nem viszonoztam a pillantását. Mikor vége lett a filmnek, arra lettünk figyelmesek, hogy Niall bealudt.
-Látom tetszett neki...-álltam fel vigyorogva, és kimentem az erkélyre. Éreztem, hogy Selena utánam fog jönni, és így is lett.
-Tetszett a film? - kérdezte.
-Igen. Már amennyit láttam belőle...-nevettem fel.
-Gondolom mással voltál elfoglava, nem? - kacsintott rám.
-Ismételten megjegyezném, hogy mennyire humoros vagy. Amúgy én még mindig nem tudom, hogy te mivel voltál elfoglalva ma reggel. Szóval szíveskednél elmesélni? - tértem át egy másik témára.
-Nem szíveskedem elmesélni! - mosolygott természetesen, és visszament a fiúkhoz. Utána mentem, és megfogtam a vállát.
-Mit titkolsz?
-Ashley...Majd elmondom, amikor úgy érzem itt az ideje. Légyszíves ne erőltess.
-Rendben...Ne haragudj. - kértem elnézést, és visszamentünk a nappaliba ahol viszont nem találtunk senkit.
-Fiúk! - szólalt meg Selena. -Légyszíves ne szórakozzatok!
Nem érkezett válasz, én pedig keztem megijedni.
-Gyertek elő! Ne szórakozzatok, mert rohadtul nem vicces. - idegeskedtem.
Ebben a pillanatban lekapcsolódott a villany, mi pedig felsikoltottunk.
-Mi a szar van? - kiáltott fel Selena.
-Nem tudom, de nagyon nem tetszik! - válaszoltam ijedt hangon.
Ekkor hátulról valaki megfogta a vállamat, és azt hittem szívrohamot kapok.
-Ki a franc az?? - üvöltöttem, és hátracsaptam a kezemmel. Sikerült is fejbeütnöm a mögöttem álló Liamet, aki értetlenül nézett.
-Nyugi van. Csak a fiúk szórakoznak...Ismerem őket.
-Ne haragudj...Megijesztettél!
-Akkor én kérek bocsánatot. Egyébként miért is kértél bocsánatot?
-Mert fejbevágtalak...-mondtam.
-Nem is értél hozzám. Selena, te éreztél valamit? - kérdezte Liam.
-Nem. - mondta ijedten Sel.
Ekkor felkapcsolódtak a villanyok, és Niall állt mögöttem a fejét dörzsölve.
-Te felkeltél? - kérdeztem.
-Igen...Amúgy köszi.
-Jézusom, ne haragudj! Nem volt szándékos. - kértem bocsánatot, és megsimítottam a fejét.
-Jólvan, nem haragszom. - mosolygott, miközben a fejét fogta.
Végülis a többi fiú is előkerült, és szép hangosan kinevettek minket. Ezért nem előnyös öt fiúval horrorfilmet nézni, főleg ha van köztük legalább három -jóértelemben értendő- hülye. Célzok itt Louisra, Harryre és Zaynre.

5. rész - Felejthetetlen este

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Nincs igazán hozzáfűznivalóm, olvassátok el! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket! ;) Jó olvasást! <3




5. rész - Felejthetetlen este


Már este nyolc óra lehetett, amikor végre mindennel végeztem és elmehettem lezuhanyozni. Ledobtam magamról a ruhadarabokat és beálltam a zuhanyzófülkébe. Szeretek zuhanyozni, mert ilyenkor igazán el tudok gondolkodni...úgy mindenen.
20 perc alatt végeztem is, és kimentem a konyhába lefekvés előtt. Nagy meglepődésemre bele is botlottam Selenába.
-Jézusom, meg akarsz ölni?  Tudod, hogy megijedtem?
-Mivan? Már a konyhapult előtt sem lehet állni? - háborodott fel, mire én csak nevetve vállat vontam. -Figyelj...Beszéljünk egy kicsit.
-Ilyenkor? -kérdeztem, s közben elővettem egy üvegpoharat a konyhaszekrényből amibe lassan vizet töltöttem. -Ne haragudj, de kissé fáradt vagyok. -mondtam, majd beleittam a poharamba. -Egyáltalán miről szeretnél beszélni?
-Csak...A fiúkról.
-Nem beszélsz róluk eleget egész nap? - néztem furcsán.
-Nem úgy gondoltam...Szerinted találkozunk még velük? - kérdezte, majd leült egy székre.
-Mivel megadták a telefonszámaikat, valószínű. Miért kérdezed? - kérdeztem vissza, és követtem a példáját.
-Csak Zayn...Szóval érted... - bámulta a padlót elpirulva.
-Persze, hogy értem. - mosolyogtam, és megöleltem.
Mikor kissé eltávolodtam Selenától rövid csend keletkezett köztünk. Megszűnt a témánk, de Sel megtörte ezt a folyamatot.
-Én már kicsit elfáradtam...Azt hiszem elmegyek aludni. Jó éjszakát! - állt fel a székről, és elindult a szobájába.
-Jó éjszakát! - viszonoztam a kijelentését, és én is a szobám felé vettem az irányt.


---------------


Reggel a telefonom csörgése ébresztett. De csak sms-t kaptam. A képernyőn 'Harry' neve állt. Kissé meglepődötten olvastam el az üzenetet:


"Szia! Délelőtt próbánk van a fiúkkal, de délután szabad vagyok. Nincs kedved elmenni valahova velem? Nagyon örülnék neki!
Harry"


Kicsit furcsáltam, hogy alig ismerjük egymást és már is elhív valamerre, de végülis nem veszthetek vele semmit, ezért belegyeztem.


"Szia! Persze, szívesen. Én is örülnék!
Ash"


Elküldtem az üzenetet, és két perc múlva már csörgött is a telefonom. Harry hívott fel.
-Szia! - szólt bele, és a hangjából éreztem, hogy mosolyog.
-Szia! -köszöntem vissza.
-Hova szeretnél menni délután?
-Nekem teljesen mindegy...Esetleg elmehetnénk sétálni.
-Rendben, mondjuk 5-re ott vagyok érted. Ne haragudj, de most leteszem. Majd találkozunk, szia! - köszönt el sietősen.
-Szia! - mondtam, és letettem.
Amikor kimentem az étkezőbe, ismét belebotlottam a barátnőmbe.
-Ugye most nem ijesztettelek meg? - kérdezte gúnyos hangon, köszönés nélkül. Ez az én Selenám...
-Neked is jó reggelt! Egyébként ma délután nem leszek itthon...
-Jó, de ne felejtsd el, hogy holnap már suliba kell mennünk...Amúgy hova készülsz? - érdeklődött.
-Semmi érdekes, csak Harry írt egy üzenetet reggel, hogy menjek el vele valamerre délután.
-Jó, de...Esőt mondd délutánra.
-Nem hiszek az időjárásnak...-jelentettem ki unottan, és egy bögre teával a kezemben leültem az ebédlőasztalhoz.
-Te tudod...-vonta meg a vállát Selena. -Azt hiszem most elmegyek egy kicsit futni.
-Te futni? - néztem elkedekedett szemekkel.
-Ennyire azért én sem vagyok lusta! - játszotta el a "sértődöttet, mire én csak felnevettem.
-Rendben, menj csak. - mosolyogtam rá.


~ Selena


Kocogás előtt bementem a szobámba, felvettem egy szürke melegítőnadrágot és egy halványkék toppot. Ezután kisétáltam London utcáira, és futni kezdtem...De tényleg!  20 perc után leültem egy közeli park padjára, és megpihentem. Már 11 óra körül járhatott az idő, amikor egy fekete autó állt meg a park bejárata előtt. Először nem igazán figyeltem, de amikor hangos nevetést...illetve röhögést hallottam magam mögött, inkább felálltam és elindultam. A hangok egyre közeledtek. Hátrafordultam, és 4 magasabb fiút véltem felfedezni magam mögött. Mind a négyen szívták a cigarettát és azt hiszem be voltak rúgva. Remek - gondoltam magamban, és gyorsítottam a lépkedési tempómon.
-Nem kell elfutnod cica...Nem eszünk meg! - szólt utánam az egyik. Inkább figyelmen kívül hagytam.
-Ugyanmár! Gyere már ide! Nem bántunk ígérem...Tudjuk, hogy hallod amit mondunk!-fogta meg a karomat az egyik háturól, és visszarántott.
-Hagyj már békén értéktelen köcsög! - szóltam rá arra amelyik lefogott, és kirántottam a karomat.
-Hé...Nem kellett volna így beszélned...-ennél a mondatnál kissé megijedtem. Nem hagytam annyiban, és inkább sípcsonton rúgtam. A mögötte álló három már le akart fogni, amikor egyszercsak egy határozott hang szólalt meg mögöttem.
-Húzzatok arrébb barmok! - állt elém Zayn, a négy ittas pedig inkább elment. -Rendben vagy? - ölelt át.
-Igen...Minden oké, köszönöm! - öleltem vissza, és mindent kizártam magam körül.
-Figyelj...Inkább ne mászkálj egyedül errefelé. Nem jó környék. - tolt el magától, és a szemembe nézett.
-Vettem észre.
-Hazaviszlek, jó? - ajánlotta fel.
-De próbád lenne, nem?
-Igen, de most leszarom...-hallottam az idegességet a hangjában. -Egyébként meg honnan tudod?
-Ashleytől. Aki egyébként Harrytől. - mosolyogtam, és beszálltunk az elég közel parkoló autójába. -Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni.
-Akkor mostmár tudod. - mosolygott rám, majd beindította a motort. Tíz perc múlva vissza is értünk a hotel elé.
-Köszönöm, hogy hazahoztál. Remélem nem okoztam nagy gondot.
-Szívesen. Egyébként mindig elkések, szóval mindegy. - vigyorgott. -Majd felhívlak...
-Rendben, de...miért is? - kérdeztem meg.
-Hát, nem tudom. Csak úgy. - mosolyogott, és elhajtott.
Felmentem az emeletre, hogy mindent elmeséljek Ashleynek.


~ Ashley


Éppen a twitteremet böngésztem, amikor ajtónyitódást hallottam. Azonnal kimentem, és köszöntöttem Selenát.
-Szia! Jót futottál? - kérdeztem udvariasan.
-Szia...Nem csak futottam, hanem karatéztam is. - nevetett fel, amiből persze én semmit nem értettem.
Leültünk a bőrkanapéra, és mindent elmesélt. A négy idiótától kezdve egészen Zaynig.
-Te jó ég! - lepődtem meg. -És minden rendben.
-Persze. Ha Zayn nincs ott, akkor is megvédem magam...De bevallom jól jött.
-Arra a környékre sem megyek...Az biztos. - mondtam, Sel pedig csak nevetett.
-Nem is volt annyira gázos...
-Jó, neked nem. Én viszont biztos összepisiltem volna magam! - nevettünk fel egyszerre.
-És te mit csináltál itthon? - kérdezte tőlem Selena.
-Twittereztem, és...twittereztem.
-Mit eszel rajta? Csak nézed ahogyan mások olyanokat írnak ki, mint például: "Most ittam csokis shake-t" Tiszta hülyeség! - legyintett, én pedig mosolyogva hallgattam az őszinte véleményét.
Visszamentem a gépemhez, és ki is kapcsoltam. Selenával elbeszélgettük, és "eltévéztük" az időt. Már négy óra volt, mikor készülődni kezdtem. Laza öltözéket vettem fel. Egy egyszerű fehér tornacipőt, egy halványbarna cicanadrágot, egy sötétetebb barna rövidujjú kíséretében. Ezek után begöndörítettem a sötétbarna hajamat és a ruházatomhoz illő sminket tettem az arcomra. Kiléptem a szobaajtómon, és az órámra néztem. Pontosan öt órát mutatott.
-Tiszta profi vagyok! - dicsekedtem.
-Ja...Meg színátmenetes! - nevetett Selena, a ruhámra célozva.
Ekkor csöngettek. Felkaptam a táskámat, elköszöntem Selenától és ajtót nyitottam.
-Szia! - mosolyogtam az ajtóban álló Harryre.
-Szia! - köszönt vissza, és egy puszit nyomott az arcomra.
Én csak lehunytam a szememet és hagytam. Az illata megcsiklandozta az orromat. Amikor eltávolodott tőlem, elköszöntünk Selenától, aki huncutul vigyorgott a kanapéról.
Én csak idióta módon mutogattam neki, hogy ne értsen félre semmit, de hiába magyarázok neki akármit is. Mikor leértünk az utcára, Harry kezdett el beszélni:
-Milyen volt a napod?
-Olyan átlagos. Igaz, hogy egész nap otthon ültem, de néha kell egy pihenőnap is. - mosolyogtam, Harry pedig csak helyeselt.
Már fél órája sétálgattunk London kivilágított utcáin, amikor hirtelen villámlott egy nagyot és elkezdett esni az eső.
-Basszus...Ez most marha jól jött. - néztem fel az égre.
-Nekem mondod? Gyere, menjünk fel hozzánk...Majd hazaviszlek utána. - fogta meg a kezemet Harry, és elkezdtünk futni.
-Messze laksz? - kérdeztem lihegve.
-Nem, abban a házban ott. - mutogatott a szabadon lévő kezével, egy kétemeletes családi házra.
Harry elővette a kulcsát, és bementünk.
-Nyugodtan ülj le, hozok neked törülközőt.
-Rendben, köszi...-mondtam, és körülnéztem. Nagyon szép ház. Otthonos, és egyszerű. Ha behoznának ide, és nem mondanák meg ki lakik itt, akkor Harry Styles lenne az utolsó akire tippelnék.
-Tessék! - adta oda a törülközőt.
-Köszönöm! Szép a lakásod. - jegyeztem meg.
-Köszi. Nem csak én lakom itt, hanem Louis is. Csak ő most elment Niallel valami esti buliba.
-Értem...Te hogy-hogy nem mentél? - kérdeztem.
-Mivel itt vagy te. Egyébként is rengeteg buliban voltam már.
-Ne haragudj, ha rám kell vesztegetned az idődet...-kértem bocsánatot a kínos helyzetben.
-Ugyanmár...Én tényleg szívesen vagyok veled. - mosolyogott.
1 órán keresztül beszélgettünk, mikor hirtelen már arra lettem figyelmes, hogy 8 óra van.
-Te jó ég! Hogy elszaladt az idő...Sajnálom, de mennem kéne.
-Semmi gond, hazaviszlek. - nézett ki az ablakon Harry, és látta, hogy még esik.
-Azt megköszönném. - húztam mosolyra a számat.
15 perc alatt hazaértünk a kocsival. Harry felkísért az emeletre, de megállt a folyosón.
-Nem jössz be? - kérdeztem meg udvariasan.
-Nem, nem szeretnék zavarni...Meg egyébként is fáradt vagyok.
-Értem...Amúgy nem zavarnál. - mosolyogtam rá. -Köszönöm ezt az estét.
-Inkább én köszönöm! Megismételhetnénk...-közelebb jött, és magához ölelt.
Visszaöleltem, és bólintottam. Bementem a házba, és az ablakon keresztül még láttam, ahogyan Harry beszáll a sötét színű kocsijába és elhajt a Londoni éjszakában.

4.rész - A magasban

Sziasztok! Ne haragudjatok a késésért, de nem igazán értem rá...Viszont este szántam rá időt és meghoztam. :) Remélem tetszik! Kommentet kérek ide, vagy a csetbe! ;) Köszönöm, jó olvasást! <3




4. rész - A magasban


A konyhapult felé tartottam, hogy el kezdjem készíteni a vacsorát.
-Mit szeretnél? - kérdeztem udvariasan.
Selena nem válaszolt csak egyszerűen vállat vont. Úgy vettem észre, hogy kissé megsértődött. Nagyot sóhajtottam, majd visszahuppantam mellé a kanapéra.
-Figyelj...Ne haragudj. Tudhattam volna mennyire fontos ez neked. - kértem bocsánatot a búslakodó barátnőmtől.
-Te most hülyéskedsz? Ezen már rég túlléptem...Csak annyira éhes vagyok, hogy kilyukad a gyomrom! - nevetett fel. Sikerült rendesen megszivatnia.
-Humoros vagy Selena Brightmore...- váltotta fel a sajnálkozásomat egy gúnyos arckifejezés.
Visszamentem a konyhapulthoz és kipakoltam a két megrakott szatyorból.
-Nézzük csak...Ebből mondjuk összedobhatnánk egy...Pizzát? - pakolásztam ki a különféle dolgokat.
-Nekem megfelel. De siess, mert éhenhalok...-sürgetett Selena.
-Örülj, hogy csinálok kaját. - háborodtam fel, erre ő csak felnevetett. Igen, elég hülye kijelentés volt, hiszen én is farkaséhes voltam.
Körülbelül háromnegyed óra alatt elkészült a pizza, mi pedig már az étkezőasztalnál ülve falatoztunk.
-Figyelj...Zaynt nem láttad véletlenül? - hozta fel a témát Selena.
-Mondom, hogy csak Louis és Harry volt ott. - erősítettem meg az eddigi kijelentésemet.
-Jól van. Elhiszem, de tudod, hogy a remény hal meg utoljára. - mosolygott.
-Tudom, és mivel most Londonban tartózkodnak, akármikor összefuthatunk velük.
-Igazad van. - helyeselt Sel.
-Ömm...Nincs kedved holnap körülnézni a városban? - tértem el a témától, miközben lenyeltem az utolsó falatot.
-Dehogynem. LondonEye? - csillant fel Selena szeme.
-Én örülnék neki. - kacsintottam, majd ránéztem a faliórára. -Már fél nyolc múlt...Azt hiszem elmegyek aludni. - álltam fel az asztaltól.
-Rendben, én viszont előtte letusolok...-jelentette ki Selena.
-Nekem mindegy. Jó éjszakát!
-Neked is! - mosolygott, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.


------------


-Jó reggelt! Fél tíz van, és még nem is reggeliztünk. - kopogtatott a fejemen Selena.
-Nem jó reggelt...Mi van már? Ráérünk, nem? - fordultam be a sarokba.
-Nem!-vágta rá egyből az egyszavas választ, megfogta a karomat és elkezdett kihúzni az ágyból.
-Jól van már...Fel tudok kelni egyedül is. - ültem fel az ágyra.
-Én nem úgy látom...-mosolygott gúnyosan Selena.
Erre nem mondtam semmit, inkább felálltam és kimentem a fürdőszobába. Tízre készen is lettem a fürdőszobai szükségleteimmel és kimentem a konyhába.
-Na, ne...Te reggelit csinálsz? - néztem furcsán a barátnőmre, aki egy serpenyővel ügyeskedett.
-Miért olyan nehéz ezt elhinni? - tárta szét a karjait.
Erre mindketten felnevettünk, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább segítek neki. Végülis elég finom palacsintát sikerült összedobnunk.
-Nem is volt rossz. - büszkélkedett Selena.
-Sőt...-mosolyogtam.
Ezek után elindultunk, hogy "eltévedjünk" London utcáin. Gyönyörű volt. Igaz, hogy már voltam kint, de akkor egyrészt este volt, másrészt pedig nem igazán a látványosságokat szemléltem. Nemsokára odaértünk a LondonEye-hoz ami egyszerűen hihetetlen látvány volt.
-Na, ne...-csodálkozott Selena.
-Én is pontosan erre gondoltam...-néztem az óriáskereket, ahogyan lassú mozgásával elkáprásztat minden turistát.
-Nem...Én nem arra gondoltam...
-Mi? - kérdeztem értetlenkedve, amikor megpillantottam egy göndörhajú srácot. -Harry?
-Ezt eltaláltad. Menjünk oda! - fogta meg a kezem.
-Héj..Nem mehetünk csak úgy oda...-ellenkeztem.
-Dehogynem! Hiszen ismered.
-Dehogy ismerem...Illetve egyszer találkoztunk. - javítottam ki magam.
-Nem érdekel...Én akkor is odamegyek! - indult meg Harry felé, és nem tudtam neki ellenkezni, mert kézenfogva húzott.
Harry hamar megfordult, és hamar meg is ismert.
-Szia...Ömm...Ashley, ugye? - mosolygott rám, de észrevettem, hogy a mellettem álló barátnőm teljesen lefagyott. - És benned kit tisztelhetek? - kérdezte meg udvariasan Harry.
Selena csak lefagyva állt, mikor elkezdtem előtte lengetni a kezemet.
-Sajnálom...Selena Brightmore-nak hívják. Szegényke kissé lefagyott. - mentegetőztem a kellemetlen helyzetben.
-Semmi gond. Már igazán megszoktam. Na, és hova készültök? - érdeklődött.
-Szeretnénk megnézni a várost kicsit magasabbról. - célozgattam az előttünk álló óriáskerékre.
-Értem. Én is pont oda készülök, csak a fiúkat várom. A délutáni stúdiófelvétel előtt gondoltuk meglessük Londont magasabbról, ahogyan te mondanád. - vigyorgott, és látszólag igazán boldog volt.
Ekkorra már Selena is feleszmélt, és meg is szólalt;
-Selena Brightmore! - nyújtotta a kezét.
-Selena...Ezen már túl vagyunk...-világosítottam fel, mire elpirulva visszahúzta a kezét. Harry csak nevetett a kínos helyzeten.
-Ne haragudj. Elbambultam...-csavargatta a haját Selena.
-Semmi gond, megesik az ilyen.
Két perc után lépteket hallottam magam mögött, hangos nevetéssel kísérve.
-Nahát. Már meg is érkeztek a többiek? - csodálkozott Harry. -Most igazán gyorsak voltak kajahozás ügyében. - állapította meg.
Ekkor odalépett hozzánk a másik négy fiú is. Zayn, Louis, Liam és Niall.
-Ashley? Micsoda véletlen, hogy megint összefutottunk! - csillant fel Louis szeme.
-Igen. - mosolyodtam el.
Bemutatkoztunk a fiúknak. Igaz, hogy Zaynnél volt egy kis probléma, (ezalatt Selenára célzom) de azt hiszem túlélték...Csak Sel kicsit sokáig fogta Zayn kezét.
A srácok felajánlották, hogy együtt csodáljuk meg Londont az óriáskerékről. Természetesen rábólintottunk. London egyszerűen csodálatraméltó volt. Óriásira nyitott szemekkel figyeltem a tájat, amikor Liam lépett oda hozzám.
-Egyébként miért jöttetek Londonba? - kérdezte mosolyogva, és nem tudta, hogy mennyire 'fájdalmas' témára tapintott rá.
-Ömm...Hosszú...Ne haragudj, de nem szeretek róla beszélni. - kértem elnézést az őszinteségemért.
-Semmi gond. Megértem.
-Köszönöm! - hálákodtam az együttérzésért.
Már az óriáskerék tetején voltunk, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Chris hívott. Azonnal felvettem.
-Szia Chris! - köszöntem.
-Szia Hugi! Hogy érzed magad Londonban? - kérdezte érdeklődően.
-Hát...Éppen a LondonEye tetején vagyok a One Directionnel és Selenával. Egyébként semmi érdekes. - mosolyogtam.
-One Direction? Az öttagú fiúbanda, akikért Selena annyira odavan?
-Fején találtad a szöget! De ha most nem haragszol, akkor leteszem mert lemaradok a kilátásról. - nevettem fel.
-Jó, rendben. Érezd jól magad! Szia! - köszönt el boldogan, én ugyanígy tettem majd kinyomtam.
-Chris volt az? - nézett rám kíváncsiskodva Selena.
-Igen. Csak érdeklődött. - válaszoltam.
Körülbelül 10 perccel később már London utcáin vándoroltunk az öt fiú társaságában.
-Tudjátok...Sohasem beszélgettünk így lányokkal. - kezdte Zayn.
-Mármint hogyan? - kérdeztem.
-Hát, így...Sikoltozás nélkül. - mosolygott. -Esetleg többször is találkozhatnánk.
-Egyetértek. - előzött be Selena, az egyszavas és teljesen érthető válaszával.
-Mi lenne ha telefonszámot cserélnénk? - ajánlotta fel Niall.
-Rendben. - egyeztünk bele.
Öt perc múlva már ott csücsültek a telefonjainkban a fiúk mobilszámai.
-Nekünk most mennünk kéne. Ne haragudjatok...-nézett az órájára Harry.
-Semmi gond. - mosolyogtam. -Köszi mindent!
-Mi köszönjük! - helyesbített, és a tekintetét a szemeimbe "fúrta".
Furcsa érzés fogott el...Azt hiszem, legalább 2 percig művigyorral az arcomon állhattam teljes némaságban. Nem tudtam mi ez az érzés...De Selena hangja "ébresztett fel".
-És még én vagyok bambulós...-mosolygott gúnyosan.
-Látom, ismét humoros kedvedben vagy.
-Én mindig vicces kedvemben vagyok, tudod! - erre a mondatára mindannyian felnevettünk. Elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk haza. 17.00-ra értünk haza, mert még megálltunk az egyik közeli plázában. Fáradtan nyitottam be a lakásba, és azonnal ledőltem a kanapéra.
-Mivan? Bambulós...-gúnyolódott Sel.
-Te csak ne beszélj! - vágtam vissza.
-Kérdezhetek valamit? - váltott témát, figyelem nélkül hagyva a "bambulós témánkat".
-Már kérdeztél...
-Hahaha...Szóval. Miért is vesztél el te abban a szép zöldeskék szempárban?
-Helyben vagyunk...Csak egyszerűen elvonta valami a figyelmemet.
-Talán a göndör fürtök? - "játszogatott" tovább.
-Ne szórakozz már...-sóhajtottam egy nagyot.
-Te ne szórakozz! Ennyire azért én sem vagyok hülye...
-Dehogynem! - kuncogtam, és ezennel le is zártam a témát.