12. rész - Syncope

Sziasztok! Itt is van a következő rész. Ne haragudjatok, de nem tudtam feltenni "emberibb" időben. Nem igazán értem rá ma. De a lényeg, hogy meghoztam. :) Véleményeket kérek, mint mindig! ;) Köszönöm, jó olvasást! <3
U.i.: Tudom, lehet, hogy nem értitek meg elsőre a címet, de olvassátok el a részt és minden világos lesz! :D

12. rész - Syncope

Láttam Zayn arcán az idegesség jeleit. Felénk fordult, megszorította a barátnője kezét és annyit mondott:
-Siessünk!
Értetlenkedve elkezdtünk rohanni a moziparkolóban hagyott autóhoz. Gyorsan beszálltunk, Zayn beletaposott a gázba és villámgyorsan a házukhoz hajtott. Amikor megérkeztünk, szabályszerűen kiugrottunk a járműből és felsiettünk a fiúkhoz. Eleanor, Danielle, Louis és Liam nyitottak ajtót.
-Gyertek be! - követtük az utasítást.
Beléptem a nappaliba, és a szám elé kaptam a kezem.
-Jó ég! Hívtátok már a mentőt? - kérdeztem aggodalmasan, a földön fekvő Niallre nézve.
-Igen, persze. Mindjárt itt lesznek! - válaszolt Danie, és odament Niallhez.
-De mi történt? - esett pánikba Selena, és akaratlanul elkezdett sírni.
-Fogalmunk sincs...Niall egyedül volt itthon, és mikor hazaértünk a földön feküdve találtunk rá. Azóta nem akar felkelni. - válaszolt Louis, és a karórájára nézett. -Hol vannak már a rohadt mentősök? - húzta fel magát.
Kimentem az erkélyre, és láttam, hogy éppen egy mentőautó áll meg az épület előtt.
-Itt vannak! Vigyük le valahogy! - kiáltottam a nappaliba.
A fiúk rögtön vették az adást, és azonnal levonszolták Niallt. A mentősök betették az autójukba, és heves szirénázás közepette elhajtottak. Mi Zayn kocsijával mentünk a piros színű jármű után. Niallt azonnal beszállították a 'Sürgősségi osztályra', mi pedig a váróteremben idegeskedtünk. A fiúk fel alá járkáltak, Selena teljesen kikészült, Eleanor és Danielle csendben beszélgettek az esetről, én pedig némán vártam az eredményt.
-Miért pont most kell jönnie ennek is? - fogta a fejét Harry idegesen.
-Nyugalom. Minden rendben lesz. - nyugtatta Liam, de ő sem tudta még a pontos eredményeket.
-De mi történhetett? - zokogott Selena értetlenül.
Számomra furcsa helyzet volt, hiszen a legjobb barátnőm nagyon erős tud lenni, de most ő is "meggyengült". Sok volt neki, és nem bírta tovább. Zayn odament hozzá, és egy "bíztató" csókkal vígasztalta.
-Nem lesz semmi baj. - mosolygott.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és az egyik nővér lépett ki.
-Jó napot! Önök a hozzátartozók, igaz? - kérdezte udvariasan a fehér ruhába öltözött, körülbelül 40-es éveit töltő hölgy.
-Igen. Mi történt Niallel? - türelmetlenkedett Louis.
-Syncope. - válaszolta teljes természetességgel a doktornő.
-Elmondaná a mi nyelvünkön is? - idegeskedett Harry, és közben a kezemet szorongatta.
-Ájulás, ha így jobban értik. Viszont sehogysem ébred fel. Nem tudjátok, hogy esetleg mi okból veszthette eszméletét?
-Fogalmunk sincs. - vágta rá Liam. - De minden rendben lesz, ugye?
-Reméljük, hogy nincs komolyabb baja. Viszont most nem tudok pontos választ adni. - mondta, és visszament a kórterembe.
-Remek...Ebből semmit nem tudhattunk meg. - dőlt a falnak Danielle.
-Syncope. Hallottam már ezt valahol...- ráncolta a homlokát Eleanor.
Mi csak kérdőn néztünk rá, mire csettintett egyet és felegyenesedett a székéről.
-Modellkedésnél! Volt egy lány, akit Awie-nek hívtak. Pontosan ugyanilyen "betegséggel" kellett bevinni a kórházba. Annyit láttunk, hogy leizzadt, fél órával ezelőtt hányt és egyszercsak se kép-se hang, elájult. - mesélte El.
-Ez borzasztó...És mi lett vele? - kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Azt hiszem azok közé tartozik, akikről később kiderült, hogy epilepsziások. Ezért nem is folytathatta a modellsulit.
-Remélem Niall rendbe jön. - reménykedtem.
Ekkor újra kilépett az orvos, és közölte, hogy Niall felébredt. Hatalmas kő esett le mindannyiunk szívéről. Hirtelen megkönnyebültünk, és kettesével bementünk a "beteg" barátunkhoz. Zayn Selenával, Danie Liammel, Louis Eleanorral, én pedig Harryvel mentem.
Mi mentünk be utoljára. Félve léptem be az ajtón, de amikor megpillantottam Niall-t, halványan elmosolyodtam.
-Niall. Minden rendben? - ültem le a betegágy szélére.
-Köszönöm. Már igen.
-De mi történt? - érdeklődött Harry.
-Hát...Egyedül voltam otthon, kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. Azt fél óra múlva rendesen ki is hánytam. A látásom egyre jobban homályosodott, elgyengült a lábam, elájultam és közben bevertem a kisasztalba a fejem. Az utolsó emlékem a szőnyeg, amit már jó lenne kitisztíttatni. - jegyezte meg humorosan.
Nekem összerándult a gyomrom az összes szó hallatára. Niall még humorizálni is próbált, de egyszerűen egy hang sem jött ki a számon. Aggódtam. Nagyon.
-Reméljük jobban leszel! - mosolygott Harry, én pedig meredten álltam.
-Minden rendben Ashley? - kérdezte Niall.
-P-Persze. Csak elbambultam...-válaszoltam, és halvány mosolyra húztam a számat.
Elköszöntünk az ír barátunktól, akit még körülbelül három napog bent tartanak. Kicsit megkönnyebülten hagytuk el a kórház épületét. Danielle és Eleanor hazamentek, mi pedig felmentünk a fiúkhoz. Igazán furcsa volt, hogy Niall nincs ott velünk, de valahogyan mégis hozzászoktunk. Legalábbis a többiek. Én Harry kezét szorongattam, mert még mindig aggódtam. Rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben össze-vissza. Szörnyű érzés volt.
-Ugye nem áll szándékodban elszorítani a vérkeringésemet? - célzott az "agyonnyomott" kezére Harry.
-Sajnálom, csak...-engedtem el a kezét.
-Semmi baj. - mosolygott. -Ne izgulj, tudod, hogy minden rendben lesz! - vígasztalt, én pedig a vállára hajtottam fejemet, és próbáltam mosolyogni, hogy leplezzem a belső zavarodottságomat.
Egészen éjjel tizenkettőig beszélgettünk. Éppen menni készültünk, amikor Louis leállított minket.
-Ne kószájatok egyedül az utcán ilyenkor. Aludjatok itt. - ajánlotta fel.
-Én nem ellenkezem! - dobta le a táskáját Selena, és odafutott Zaynhez.
-Ömm...Rendben. Végülis miért ne? Csak megbeszélem Chrissel. - mosolyogtam, és visszaakasztottam a fogasra a  pulóveremet.
A sikeres telefonbeszélgetés után gyorsan lezuhanyoztam, és átöltöztem. Amikor kijöttem a fürdőből csak Harry, és Louis voltak a nappaliban.
-Ti még nem alszotok? - érdeklődtem.
-Nem...Szoktunk még beszélgetni az elalvás előtt. Olyasfajta "férfias" dolgokról. - nevetett Louis.
-Értem. Akkor nem is zavarok. - mosolyogtam, és elindultam az egyik hálószoba felé.
-Várj, már épp befejeztük. Egyébként, abban a szobában, ahova indultál, ott Zayn és Selena alszik...Legalábbis azt hiszem alszanak.
-Ömm...Jó, erről ne is beszéljünk. - ültem le melléjük a kanapéra.
Louis egy óriásit ásított, és nyújtozkodott is egyet.
-Azt hiszem elmegyek, és lefekszem aludni. Jó éjszakát! - köszönt el, és bement az egyik szobába.
Amikor Louis becsukta az ajtót, hosszú csend következett. Érztem magamon Harry pillantásait, de nem viszonoztam. Csak bámultam magam elé.
-Minden rendben? - kérdezte meg. Nem habozott tovább.
-Igen, csak hogy őszinte legyek; nagyon aggódom.
-Elhiszem. Én is, de most ne ezzel törődjünk, rendben? - nézett újra rám, és én is így tettem.
Teljesen elmerültem a zöldeskék szempárban, amiről visszaverődött a kislámpa fénye. Harry kihasználva az alkalmat, egész közel hajolt és az ajkait az enyémre "tapasztotta". A lámpán kívűl már csak az éjjeli hold fénye világította be a nappalit. Amikor "eltolódtunk" egymástól, Harry rámnézett és ösztönösen elmosolyodott.
-Ne menjünk be aludni? - kérdezte fáradt hangon.
-De. Eléggé elfáradtam a mozgalmas napunk után. - válaszoltam.
Lekapcsoltuk a kisvillanyt, és az egyik hálószoba felé vettük az irányt.
-Jó éjszakát! - feküdtem be az ágyba.
-Neked is. - viszonozta a kijelentésemet, és két perc múlva már mély álomba merültünk.
Még nem is sejtettük, hogy mi fog holnap reggel Ránk várni.