13. rész - "Már csak Niall van szabadon..."

Sziasztok! Kész is van a 13. rész. :) A többihez képest nem lett annyira hosszú. Remélem tetszik, és minél többen elolvassátok! <3 xx


13. rész - "Már csak Niall van szabadon..."


Ma kivételes módon én keltem fel legelőször. Mosolyogva néztem a mellettem alvó Harryt. Halkan elhagytam a szobát, és kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, felöltöztem és begöndörítettem a barna hajamat. Kimentem a konyhába, és meglepődöttségemre Eleanor köszöntött.
-Szia! Hát, te? - kérdeztem mosolyogva.
-Szia. Van kulcsom. Egyébként Louist várom. - válaszolt kedves hangon.
-Még nem ébredt fel. - ültem le mellé az asztalhoz.
-Gondoltam. Nagyon sokáig tud aludni. - nevetett. -Ne vedd tolakodásnak, de kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Mióta jársz Harryvel? - érdeklődött.
-Pár napja...Amúgy én már mondtam neked, hogy járunk?
-Nem. Csak gondoltam nem alszol olyasvalakivel egy ágyban, akivel nincs semmiféle kapcsolatod. - állapította meg, és teljesen igaza volt.
-Teljesen igazad van! - helyeseltem, és közben magamban rájöttem, hogy milyen okos is ez a lány. -De honnan tudod, hogy együtt aludtunk?
-Hát, az ott Harry szobája és mivel onnan jöttél ki, nem hiszem, hogy egyedül aludtál egy franciaágyon.
-Hogy te milyen okos vagy! - mondtam ki, és felálltam az asztaltól. -Ha nem zavar, akkor megnézem a Twitteremet.
-Dehogy zavar. Nyugodtan!
-Rendben...Nem kérsz valamit enni-inni? - udvariaskodtam, és közben bekapcsoltam a laptopot.
-Köszi, nem. - utasította el az ajánlatomat.
Csendben ültünk egymás mellett. Én a twitteremet bambultam, El pedig csak nyugodtan ült mellettem. Két perc múlva elment a mosdóba, így egyedül maradtam az étkezőben. Az interneten böngésztem, és megakadt valamin a szemem;
"Már csak Niall van szabadon."
Rákattintottam a hivatkozásra, és a pupilláim majdnem a kétszeresükre tágultak. A szám elé kaptam a kezem, és meredten bámultam a fényesen világító képernyőre.


"Zayn Malik, és Harry Styles éppen készül összetörni a rajongólányok szívét. Tegnap délután látták őket két ismeretlen lánnyal egy londoni parkban sétálgatni. Valószínűleg észrevették a fényképezgető paparazzikat, és heves futásba kezdtek. Vajon mikor nyilatkoznak arról, hogy igaz -e a pletyka és már csak a szőke ír srác, Niall van szabadon."


Eleanor éppen a mosdóból jött ki, és azonnal felfigyelt a meredt és sápadt arckifejezésemre.
-Mi a baj? - kérdezte aggodalmasan, majd a laptopra pillantott. -Nyugalom, Danie és én is így jártunk. Pontosan ugyanígy. Az internet a mi képeinkkel volt tele. A rajongók viszont jól fogadták. Nincs okod az aggodalomra. - nyugtatott, és ekkor Louis lépett ki álmosan.
-Jó reggelt! - köszönt, és megpuszilta Eleanor homlokát. -Mi a baj?
-Csak...-dadogtam, és a képernyőr mutogattam.
-Idióta paparazzik...Ne törődj velük, nem lesz ebből semmi baj. - mondta hasonlóan Louis, és barátian átölelt. -Tudom, hogy szokatlan még neked, de hidd el meg fogod szokni.
-Jólvan, köszönöm. - húztam halvány mosolyra a számat.
Fél óra múlva már mindenki felébredt. Mindenkinek megmutattuk a cikket. Selena kimondottan örült, hogy nem kell tovább "titkolniuk" a kapcsolatukat Zaynnel, Harry is egészen jól fogadta. A két fiú, és a barátnőm reakciója láttán én is megnyugodtam. Később Danielle is megérkezett, hiszen ma is bemegyünk meglátogatni Niall-t. Gyorsan felhívtam Christ, hogy még elmegyünk a kórházba, és csak utána megyünk haza. Amikor beléptünk a kórterembe, az orvos fogadott minket.
-Jó napot! -mosolygott. -Jó híreim vannak. Holnap már haza lehet vinni a beteget. Nincsen semmi komoly baja.
Ennél a mondatnál mindenkinek felcsillant a szeme.
-Köszönjük! - mondta Selena, és kikerülve a doktornőt rögtön odaszaladt Niallhez. -Hogy vagy? - érdeklődött.
-Szia Sel! Megvagyok, de meg kell mondjam, hogy a kórházi kaja szörnyű...-mondta ki őszintén. -Egyébként az orvos jófej. Mr. Horannek hív.
Mi csak hangosan nevettünk a humoros barátunk "meséin", és örültünk, hogy már teljesen rendbejött. Még fél óráig beszélgettünk vele, majd elköszöntünk és hazaindultunk.
A fiúk kitettek minket a hotelnél, majd Eleanor és Danielle társaságában továbbhajtottak.
Felmentünk a bátyámhoz, aki örömmel fogadott minket.
-Szia Chris! - öleltük át.
-Sziasztok lányok! Na, meséljetek. - mosolygott, majd leültünk a nappaliban lévő ülőgarnitúrára.
Mindent elmeséltünk a bátyámnak szóról-szóra.
-És ugye jobban van már a haverotok?
-Persze. De nagyon aggódtunk érte...-nosztalgiázott Selena.
-Azt elhiszem. Figyeljetek lányok, engem hívott a főnök, hogy holnap délután már vissza kell mennem Glasgowba.
-Miért? - döbbentem le.
-Mert közbejött valami fontos dolog. Sajnálom. - mondta szomorúan. -De mielőtt elmegyek, szeretném megismerni a fiúkat.
-Természetesen! - mondtam mosolyogva, majd tárcsázni kezdtem Harry számát.
-Szia! - szólt bele.
-Szia! Figyelj, a bátyám szeretne veletek találkozni. Nem megyünk el holnap délelőtt egy kávézóba? - érdeklődtem.
-Dehogynem! - vágta rá egyből, én pedig éreztem a hangján, hogy szélesen vigyorog. -Akkor mondjuk holnap 12.00?
-Persze. Akkor holnap találkozunk!
-Rendben. Szia, szeretlek! - köszönt el.
-Én is téged. - tettem le a telefont, és a zsebem mélyére helyeztem. -Holnap 12.00-kor elmegyünk kávézni. Megfelel?
-Persze! - mondta teljesen egyszerre Chris és Selena.
Később úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. Készítettünk popcornt, lehuppantunk a tv elé és megnéztük az "Üvegtigris-t." Körülbelül fél hétre végeztünk is vele. Én annyira elfáradtam, hogy miután lezuhanyoztam, azonnal kidőltem. Összességében jól telt a mai napom, viszont az az internetes cikk még mindig nem ment ki a fejemből...