Fontos!

Sziasztok!
Nem igazán jó hírrel jelentkezem. Illetve félig jó, félig nem. Az a helyzet, hogy úgy érzem, hogy nem igazán tudom már rendesen folytatni ezt a történetet. Nem vagyok vele teljesen megelégedve. Ezért úgy döntöttem kezdek egy újat, aminek -megmondom őszintén- a története is jobban tetszik. Remélem nem haragudtok meg, és az újat is elolvassátok majd. Természetesen ahhoz is kérek majd véleményeket! Higgyétek el az egyik szemem sír, a másik nevet. Ha valakit érdekel (remélem sok mindenkit) itt az új:
http://unstoppablefeelingsstory.blogspot.hu/
Kérlek ehhez is írjatok legalább annyi vélemény (a többnek is örülnék!:)) mint az előzőhöz. Köszönöm előre, is és ennek ellenére remélem ezt is elolvassátok majd! Jó olvasást a másikhoz! :') xx

Olvass el!:)

Sziasztok!
~ Először is ne haragudjatok, hogy nem igazán raktam fel új részt. Nem volt időm. Viszont ma szeretném feltenni a következőt, remélem sokan elolvassátok majd!
~ Mint láthattátok kiraktam egy szavazást, amire már sokan szavaztatok. Ezt köszönöm is!:)
~ A kommenteléssel, és a véleményekkel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, ezek viszont most megszakadtak. Vagyis nem írtok semmit, és emiatt nem tudom, hogy olvassátok -e a blogot. Légyszíves írjátok meg a véleményeteket! Köszönöm előre is! :)

További jó olvasást a történethez! Xx

14. rész - Egy hosszú nap

Sziasztok! :) Ezer bocsi, hogy csak most hoztam! De itt van. Nem húzom tovább az időt, jó olvasást! Véleményeket kérek! Köszönöm! <3



14. rész - Egy hosszú nap


Bizonytalanul keltem fel reggel, ugyanis ráébredtem arra a tényre, hogy olyasvalakivel járok, aki nem akárki. Ma pedig nyilvános helyre megyek, a hírek pedig már biztosan bejárták egész Londont. Félek a következményektől, és a rajongók reakciójától. Próbáltam kicsit lenyugodni, és elfelejteni legalább egy percre ezt a dolgot, de nem igazán akart sikerülni. Kimentem a nappalinkba, és "levágtam" magamat a kanapéra. Még senki nem ébredt fel rajtam kívűl, pedig már fél 11 volt. Éppen a mély gondolataimban voltam elmerülve, amikor kopogtatást hallottam a bejárati ajtón. Lassan odalépkedtem a bejárathoz, és kinyitottam. Harry állt előttem egy ingben, és egy homokszínű nadrágban.  
-Jó a ruhád...-humorizált mosolyogva, gondolván a hosszú pólómra és a fehér csipkés franciabugyimra. -Látom nem fázol.
-Nem, nem fázom...Gyere be! - húztam halvány mosolyra a számat.
 Visszaültünk a kanapéra, és Harry észrevette rajtam, hogy nincs teljesen minden rendben.
-Mi a baj? - fogta meg a kezem, és a szemeimbe nézett.
-Megmondom őszintén...Csak félek. Kavarognak a gondolatok a fejemben, mert fogalmam sincs mi fog történni délután. - feleltem.
-Mire gondolsz pontosan?
-Tudod te jól...Kettőnkre. Illetve, kettőnkel semmi baj nincs, nehogy félreértsd. A rajongók reakciójától "rettegek". - mutattam a szabadon lévő kezemmel idézőjelet.
-Attól nem kell félned. Eleanor, és Danielle is megmondta, hogy nem lesz semmi baj. Hidd el, hogy ők is féltek, de látod...Még élnek. - nyugtatott, majd puszit nyomott a homlokomra.
Egy mosollyal köszöntem meg a bíztató szavait. Jó érzés volt, hogy ott volt mellettem és segített. Ráébredtem, hogy a világon semmitől nem kell félnem.
Már vagy fél órája beszélgettünk, amikor Selena jelent meg egyszál fehérneműben. Nem vette észre, hogy vendégünk van.
-Szia Ash...Jó ég mit csinálsz te itt Harry? - lepődött meg, és szabályosan lehúzta az asztalról a terítőt, és maga elé húzta.
Mi csak nevettünk a felháborodott barátnőmön.
-Mi van Sel? Zayn nálad aludt? - viccelődött Harry.
-Haha...Nagyon vicces vagy! Egész éjszaka olyan rohadt meleg van, hogy leég a fejemről a haj. - jegyezte meg lazán, mellesleg igaza volt.
-Egyetértek! - szóltam bele bólogatva.
-Gyakrabban kéne nálunk aludnotok...-nézett rám pimasz mosollyal.
Erre inkább nem mondtam semmit, ráhagytam. Selena csak furcsán nézett, majd elnevette magát. Én a tenyerembe temettem az arcom._
-Ne mondj semmit! - állítottam meg rázkódó vállal.
-Nem szóltam. - tette fel a két kezét, és bement a konyhába.
Harry csak önelégült mosollyal nézett rám.
-Hülye vagy, de azért szeretlek...-mondtam jó értelemben értve.
-Az elsővel nem értek egyet, de én is szeretlek!
-Nahát, valakinek előjött az egója?
-Ha sokat vagy Zaynnel, akkor lehetséges. - mosolygott, és megcsókolt.
Közben Selena elkészítette a reggelit, és a bátyám is felébredt. Bemutattam Harrynek, aki mosolyogva fogadta.
-Többiek? - kérdezte Chris a másik négy fiúra értve.
-Niall otthon reggelizik, Louis és Zayn még alszanak, Liam pedig elkísérte Daniellet a reggeli táncpróbájára.
-Értem. Akkor szerintem reggelizzünk meg, és mehetünk is. - mondtam.
-Jó, akkor felhívom a fiúkat, hogy 12-re jöjjenek ide. - válaszolt Harry, felállt a kanapéról és felhívta Liamet.
Gyorsan megreggeliztünk, utána fogat mostam, felöltöztem, begöndörítettem a barna hajamat és leheletnyi sminket varázsoltam az arcomra. Pontban tizenkettőkor csöngettek is a fiúk. Nekik is bemutattam a bátyámat, és el is indultunk. Úgy vettem észre, hogy Chris megkedvelte őket. Főleg Niallt. Az egész autóutat végigröhögték. Én csak csendben ültem hátul, és a szívem a torkomban dobogott. Biztos voltam benne, hogy találkozunk rajongókkal. Ez így is lett. Kiszálltunk a kocsiból, és amint beléptünk a Starbucks-ba, érdeklődő szempárok szegeződtek ránk. Öt perc múlva a fiúk már autogrammokat, és képeket osztogattak. Harry bíztatóan nézett rám, végül bemutatott a lányoknak. Zayn is így tett. A következő perctől féltem a legjobban, de a lányok mosolyogva fogadták. Kedvesek voltak, és többen még azt is mondták, hogyha Zayn és Harry boldog, akkor ők is azok. Pár perc múltán egy szőke hajú lány jött oda hozzám, és Selenához;
-Sziasztok. - köszönt bizonytalan hangon. -Csinálhatok veletek egy képet? - kérdezte mosolyogva.
-Persze! - válaszolt Selena, és a lány odaállt közénk, míg a barátja elkészítette a fotót. 
A végén megköszönte, és elment. Igazán szokatlan volt nekem, hogy a fiúk rajongói velünk is szeretnének fényképet.
-Majd megszokod. Egyébként látod, hogy milyen aranyosak. - súgta a fülembe Harry, és megfogta a kezemet.
Miután nagyjából eloszlott a kisebbfajta tömeg, leültünk egy asztalhoz. Én egy csokis shake-t rendeltem, ami kimondottan ízlett. Nem is csodáltam, hogy a fiúk ennyire szeretik ezt a kávézót. Rengeteget beszélgettünk, és Chris mindent elmesélt a fiúknak. Összességében jól elvoltunk. Annyira gyorsan erohant az idő, hogy mire észbekaptam már indulnia is kellett a reptérre a bátyámnak, ugyanis 15.00-kor indul a gépe. A srácok felajánlották, hogy este aludjunk náluk, ha már otthon annyira meleg van (ezt Harry mondta). Mi elfogadtuk, én viszont még kikísértem Christ a reptérre. Mellesleg Selena is a fiúkkal tartott, ők hazamentek. Háromnegyed háromra ki is értünk a repülőtérre, mert még hazamentünk a bátyám cuccaiért.
-Hiányozni fogsz! - öleltem meg szorosan. -Köszönöm, hogy eljöttél.
-Te is nekem! Pontosan azért jöttem, hogy lássalak Titeket. - viszonozta az ölelést.
Amikor eltávolodtunk egymástól jó mélyen a szemébe néztem. Ő csak elmosolyodott.
-Szia Hugi!
-Szia Chris...-mosolyogtam, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Ő hátat fordított, és kiment a repülőhöz. Onnan mégegyszer visszanézett, és intett egyet. Én is ugyanezt tettem, majd elhagytam az épületet. Úgy döntöttem, hogy taxival "vitetem" magam a fiúkhoz. Szerencsére volt nálam pénz, amivel kifizethettem a sofőr fuvarát. Fél négyre visszaértem a srácok házához, és felcsöngettem. A kaputelefonba Niall szólt bele.
-Hallo. Ki az? - érdeklődött, és hallottam a hangján, hogy éppen eszik.
-Hihetetlen vagy Niall. Most ettél a kávézóban, nem? - "mutatkoztam be".
-Neked is szia Ash! - nyitotta ki a kaput, én pedig bementem.
A srácok háza óriási, és gyönyörű. Egyfajta villának nevezném. Hátul még egy medencéjük is van, óriási kerttel. Ezt nem véletlenül mondom...
Selena már az ajtóban várt rám fürdőruhában.
-Hova készülsz? Strandra? - néztem rá furcsán.
-Nem, csak hátra a medencéhez. Ahogyan Te is! - jelentette ki, és felémnyújtotta a fürdőruhámat.
-Hogy kerül ez ide?
-Louis fejéből kipattant az ötlet, hogy medencézzünk, úgyhogy mielőtt idejöttünk volna, felmentünk hozzánk, hogy elhozzuk a fürdőruháinkat. -mesélte el. -Egyébként a fiúk bent öltöznek, Danielle és Eleanor pedig nemsokára megérkezik. Ők is jönnek. - mosolygott.
-Rendben. Ennek örülök! - mondtam őszintén, és széles mosolyra húztam a számat.
Szeretem Eleanort, és Daniellet. Nagyon kedves lányok.
Gyorsan elmentem, hogy átöltözzek. Mióta itt vagyok, egyszer fürdödtem medencében, de akkorsem fürdőruhában...Gondolok itt az éttermi incidensre. Amikor kijöttem a fürdőszobából ahol öltöztem, sikeresen "belebotlottam" Liambe.
-Ne haragudj! - kértem bocsánatot.
-Semmi gond! - mosolygott. -Hátramegyünk a medencéhez?
-Természetesen! - válaszoltam.
Amikor odaértünk óriásira nyílt szemekkel néztem. Hatalmas a medencéjük, amellett pedig még egy jakuzzi is díszelgett.
-Ti aztán tudtok élni! - jelentettem ki.
-Ezzel nem vitatkozom. - mondta Liam, és letette a türölközőjét az egyik napágyra.
Én közelebb sétáltam a medencéhez, és belelógattam a lábujjamat. A víz kellemes volt, éppen bele akartam menni, amikor valaki mögöttem azt üvöltötte, hogy bomba és nekifutásból belevetette magát a vízbe. Sikeresen le is fröcskölt, úgyhogy hátráltam egy lépést. Természetesen Louis volt az. Eleanor csak mosolyogva jött utána, és udvariasan odaköszönt nekem.
-Szia!
-Szia! Ilyenkor elvan? - kérdeztem, célozva a medencében szórakozó Louisra.
-Magam sem tudom. De mindig ilyen. - nevetett El, vállat vont és lefeküdt az egyik napágyra.
Éppen bele akartam menni a medencébe, amikor valaki, illetve valakik hátulról megfogtak és beledobtak. Amikor feljöttem a víz felszínére ösztönösen a partra néztem, de nem állt ott senki.
-Megijedtél? - suttogta a fülembe Harry, aki utánam ugrott a társával együtt.
-Teee...Még meg sem szoktam a vizet! - háborodtam föl. -Ki volt a másik?   
-Mit gondolsz? - biccentette a fejét Zayn felé.
-Köszi Zayn! - kiáltottam oda.
-Igazán nincs mit! - mondta gúnyosan, és átment a jakuzziba a barátnőjéhez.
Ekkor érkezett meg Danielle is. Neki gyönyörű alakja van, nem csoda, hiszen táncol. 
-Sziasztok! - köszönt udvariasan, majd odament Liamhez és megcsókolta.
-Szia! - intettünk neki a medencéből, Sel és Zayn pedig a jakuzziból.
Egészen este kilencig hülyültünk. Végülis Danie, és El is be lettek dobva a vízbe. Rengeteget nevettünk, majd mindannyian beültünk a jakuzziba Zayn, és Sel mellé.
-Jöttünk, hogy ne unatkozzatok kettesben! - huppant be a vízbe Louis, és mindenki követte őt.
-Hidd el nem unatkoztunk...-mondta Zayn.
-De nem kell rosszra gondolni...-szólt közbe Selena.
-Már késő. - válaszolt vissza Louis, Eleanor pedig felhúzott szemöldökkel nézett rá.
Egy emberként nevettünk fel, majd tovább beszélgettünk, immár a pezsgőfürdőben.


---------------


Körülbelül éjszaka három óra lehetett, amikor felkeltem, mert mozgást hallottam a kerti bokor felől. Igen, elaludtunk a jakuzziban. Fogalmam sincs hogyan, de sikerült. Mindenki aludt rajtam kívűl. Legalábbis azt hittem. Kimásztam az enyhén pezsgő vízből, magamra tekertem egy törülközőt és megindultam a bokor felé. Csak szőke fürtöket láttam, a zöld ágak mögött, majd hirtelen Niall ugrott ki a levelek közül. Annyira megijedtem, hogy majdnem kiugrott a szívem a helyéről. A szám elé kaptam a kezem, hogy ne sikítsak.
-Jó ég! Tudod, hogy megijesztettél? - suttogtam.
-Ne haragudj...Én ébresztettelek fel? - kérdezte halkan.
-Nem tudom...Egyébként mi az istent csinálsz éjjel háromkor egy bokorban? - néztem furcsán.
-Pisilnem kellett...
-Mivan? És miért nem mentél be? - kérdeztem elkeregedett szemekkel, de belülről nevettem.
-Mert megszólal a riasztó. - vágta rá.
Ezt inkább szó nélkül hagytam, és vállat vontam. Visszatettem a magamra takart törülközőt az egyik napozóágyra, majd Niallel visszamásztunk a jakuzziba. Harry vállára hajtottam a fejemet, és mindketten visszaaludtunk. Reggel viszont elég érdekes dologra ébredtünk... 

13. rész - "Már csak Niall van szabadon..."

Sziasztok! Kész is van a 13. rész. :) A többihez képest nem lett annyira hosszú. Remélem tetszik, és minél többen elolvassátok! <3 xx


13. rész - "Már csak Niall van szabadon..."


Ma kivételes módon én keltem fel legelőször. Mosolyogva néztem a mellettem alvó Harryt. Halkan elhagytam a szobát, és kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, felöltöztem és begöndörítettem a barna hajamat. Kimentem a konyhába, és meglepődöttségemre Eleanor köszöntött.
-Szia! Hát, te? - kérdeztem mosolyogva.
-Szia. Van kulcsom. Egyébként Louist várom. - válaszolt kedves hangon.
-Még nem ébredt fel. - ültem le mellé az asztalhoz.
-Gondoltam. Nagyon sokáig tud aludni. - nevetett. -Ne vedd tolakodásnak, de kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Mióta jársz Harryvel? - érdeklődött.
-Pár napja...Amúgy én már mondtam neked, hogy járunk?
-Nem. Csak gondoltam nem alszol olyasvalakivel egy ágyban, akivel nincs semmiféle kapcsolatod. - állapította meg, és teljesen igaza volt.
-Teljesen igazad van! - helyeseltem, és közben magamban rájöttem, hogy milyen okos is ez a lány. -De honnan tudod, hogy együtt aludtunk?
-Hát, az ott Harry szobája és mivel onnan jöttél ki, nem hiszem, hogy egyedül aludtál egy franciaágyon.
-Hogy te milyen okos vagy! - mondtam ki, és felálltam az asztaltól. -Ha nem zavar, akkor megnézem a Twitteremet.
-Dehogy zavar. Nyugodtan!
-Rendben...Nem kérsz valamit enni-inni? - udvariaskodtam, és közben bekapcsoltam a laptopot.
-Köszi, nem. - utasította el az ajánlatomat.
Csendben ültünk egymás mellett. Én a twitteremet bambultam, El pedig csak nyugodtan ült mellettem. Két perc múlva elment a mosdóba, így egyedül maradtam az étkezőben. Az interneten böngésztem, és megakadt valamin a szemem;
"Már csak Niall van szabadon."
Rákattintottam a hivatkozásra, és a pupilláim majdnem a kétszeresükre tágultak. A szám elé kaptam a kezem, és meredten bámultam a fényesen világító képernyőre.


"Zayn Malik, és Harry Styles éppen készül összetörni a rajongólányok szívét. Tegnap délután látták őket két ismeretlen lánnyal egy londoni parkban sétálgatni. Valószínűleg észrevették a fényképezgető paparazzikat, és heves futásba kezdtek. Vajon mikor nyilatkoznak arról, hogy igaz -e a pletyka és már csak a szőke ír srác, Niall van szabadon."


Eleanor éppen a mosdóból jött ki, és azonnal felfigyelt a meredt és sápadt arckifejezésemre.
-Mi a baj? - kérdezte aggodalmasan, majd a laptopra pillantott. -Nyugalom, Danie és én is így jártunk. Pontosan ugyanígy. Az internet a mi képeinkkel volt tele. A rajongók viszont jól fogadták. Nincs okod az aggodalomra. - nyugtatott, és ekkor Louis lépett ki álmosan.
-Jó reggelt! - köszönt, és megpuszilta Eleanor homlokát. -Mi a baj?
-Csak...-dadogtam, és a képernyőr mutogattam.
-Idióta paparazzik...Ne törődj velük, nem lesz ebből semmi baj. - mondta hasonlóan Louis, és barátian átölelt. -Tudom, hogy szokatlan még neked, de hidd el meg fogod szokni.
-Jólvan, köszönöm. - húztam halvány mosolyra a számat.
Fél óra múlva már mindenki felébredt. Mindenkinek megmutattuk a cikket. Selena kimondottan örült, hogy nem kell tovább "titkolniuk" a kapcsolatukat Zaynnel, Harry is egészen jól fogadta. A két fiú, és a barátnőm reakciója láttán én is megnyugodtam. Később Danielle is megérkezett, hiszen ma is bemegyünk meglátogatni Niall-t. Gyorsan felhívtam Christ, hogy még elmegyünk a kórházba, és csak utána megyünk haza. Amikor beléptünk a kórterembe, az orvos fogadott minket.
-Jó napot! -mosolygott. -Jó híreim vannak. Holnap már haza lehet vinni a beteget. Nincsen semmi komoly baja.
Ennél a mondatnál mindenkinek felcsillant a szeme.
-Köszönjük! - mondta Selena, és kikerülve a doktornőt rögtön odaszaladt Niallhez. -Hogy vagy? - érdeklődött.
-Szia Sel! Megvagyok, de meg kell mondjam, hogy a kórházi kaja szörnyű...-mondta ki őszintén. -Egyébként az orvos jófej. Mr. Horannek hív.
Mi csak hangosan nevettünk a humoros barátunk "meséin", és örültünk, hogy már teljesen rendbejött. Még fél óráig beszélgettünk vele, majd elköszöntünk és hazaindultunk.
A fiúk kitettek minket a hotelnél, majd Eleanor és Danielle társaságában továbbhajtottak.
Felmentünk a bátyámhoz, aki örömmel fogadott minket.
-Szia Chris! - öleltük át.
-Sziasztok lányok! Na, meséljetek. - mosolygott, majd leültünk a nappaliban lévő ülőgarnitúrára.
Mindent elmeséltünk a bátyámnak szóról-szóra.
-És ugye jobban van már a haverotok?
-Persze. De nagyon aggódtunk érte...-nosztalgiázott Selena.
-Azt elhiszem. Figyeljetek lányok, engem hívott a főnök, hogy holnap délután már vissza kell mennem Glasgowba.
-Miért? - döbbentem le.
-Mert közbejött valami fontos dolog. Sajnálom. - mondta szomorúan. -De mielőtt elmegyek, szeretném megismerni a fiúkat.
-Természetesen! - mondtam mosolyogva, majd tárcsázni kezdtem Harry számát.
-Szia! - szólt bele.
-Szia! Figyelj, a bátyám szeretne veletek találkozni. Nem megyünk el holnap délelőtt egy kávézóba? - érdeklődtem.
-Dehogynem! - vágta rá egyből, én pedig éreztem a hangján, hogy szélesen vigyorog. -Akkor mondjuk holnap 12.00?
-Persze. Akkor holnap találkozunk!
-Rendben. Szia, szeretlek! - köszönt el.
-Én is téged. - tettem le a telefont, és a zsebem mélyére helyeztem. -Holnap 12.00-kor elmegyünk kávézni. Megfelel?
-Persze! - mondta teljesen egyszerre Chris és Selena.
Később úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. Készítettünk popcornt, lehuppantunk a tv elé és megnéztük az "Üvegtigris-t." Körülbelül fél hétre végeztünk is vele. Én annyira elfáradtam, hogy miután lezuhanyoztam, azonnal kidőltem. Összességében jól telt a mai napom, viszont az az internetes cikk még mindig nem ment ki a fejemből...

12. rész - Syncope

Sziasztok! Itt is van a következő rész. Ne haragudjatok, de nem tudtam feltenni "emberibb" időben. Nem igazán értem rá ma. De a lényeg, hogy meghoztam. :) Véleményeket kérek, mint mindig! ;) Köszönöm, jó olvasást! <3
U.i.: Tudom, lehet, hogy nem értitek meg elsőre a címet, de olvassátok el a részt és minden világos lesz! :D

12. rész - Syncope

Láttam Zayn arcán az idegesség jeleit. Felénk fordult, megszorította a barátnője kezét és annyit mondott:
-Siessünk!
Értetlenkedve elkezdtünk rohanni a moziparkolóban hagyott autóhoz. Gyorsan beszálltunk, Zayn beletaposott a gázba és villámgyorsan a házukhoz hajtott. Amikor megérkeztünk, szabályszerűen kiugrottunk a járműből és felsiettünk a fiúkhoz. Eleanor, Danielle, Louis és Liam nyitottak ajtót.
-Gyertek be! - követtük az utasítást.
Beléptem a nappaliba, és a szám elé kaptam a kezem.
-Jó ég! Hívtátok már a mentőt? - kérdeztem aggodalmasan, a földön fekvő Niallre nézve.
-Igen, persze. Mindjárt itt lesznek! - válaszolt Danie, és odament Niallhez.
-De mi történt? - esett pánikba Selena, és akaratlanul elkezdett sírni.
-Fogalmunk sincs...Niall egyedül volt itthon, és mikor hazaértünk a földön feküdve találtunk rá. Azóta nem akar felkelni. - válaszolt Louis, és a karórájára nézett. -Hol vannak már a rohadt mentősök? - húzta fel magát.
Kimentem az erkélyre, és láttam, hogy éppen egy mentőautó áll meg az épület előtt.
-Itt vannak! Vigyük le valahogy! - kiáltottam a nappaliba.
A fiúk rögtön vették az adást, és azonnal levonszolták Niallt. A mentősök betették az autójukba, és heves szirénázás közepette elhajtottak. Mi Zayn kocsijával mentünk a piros színű jármű után. Niallt azonnal beszállították a 'Sürgősségi osztályra', mi pedig a váróteremben idegeskedtünk. A fiúk fel alá járkáltak, Selena teljesen kikészült, Eleanor és Danielle csendben beszélgettek az esetről, én pedig némán vártam az eredményt.
-Miért pont most kell jönnie ennek is? - fogta a fejét Harry idegesen.
-Nyugalom. Minden rendben lesz. - nyugtatta Liam, de ő sem tudta még a pontos eredményeket.
-De mi történhetett? - zokogott Selena értetlenül.
Számomra furcsa helyzet volt, hiszen a legjobb barátnőm nagyon erős tud lenni, de most ő is "meggyengült". Sok volt neki, és nem bírta tovább. Zayn odament hozzá, és egy "bíztató" csókkal vígasztalta.
-Nem lesz semmi baj. - mosolygott.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és az egyik nővér lépett ki.
-Jó napot! Önök a hozzátartozók, igaz? - kérdezte udvariasan a fehér ruhába öltözött, körülbelül 40-es éveit töltő hölgy.
-Igen. Mi történt Niallel? - türelmetlenkedett Louis.
-Syncope. - válaszolta teljes természetességgel a doktornő.
-Elmondaná a mi nyelvünkön is? - idegeskedett Harry, és közben a kezemet szorongatta.
-Ájulás, ha így jobban értik. Viszont sehogysem ébred fel. Nem tudjátok, hogy esetleg mi okból veszthette eszméletét?
-Fogalmunk sincs. - vágta rá Liam. - De minden rendben lesz, ugye?
-Reméljük, hogy nincs komolyabb baja. Viszont most nem tudok pontos választ adni. - mondta, és visszament a kórterembe.
-Remek...Ebből semmit nem tudhattunk meg. - dőlt a falnak Danielle.
-Syncope. Hallottam már ezt valahol...- ráncolta a homlokát Eleanor.
Mi csak kérdőn néztünk rá, mire csettintett egyet és felegyenesedett a székéről.
-Modellkedésnél! Volt egy lány, akit Awie-nek hívtak. Pontosan ugyanilyen "betegséggel" kellett bevinni a kórházba. Annyit láttunk, hogy leizzadt, fél órával ezelőtt hányt és egyszercsak se kép-se hang, elájult. - mesélte El.
-Ez borzasztó...És mi lett vele? - kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Azt hiszem azok közé tartozik, akikről később kiderült, hogy epilepsziások. Ezért nem is folytathatta a modellsulit.
-Remélem Niall rendbe jön. - reménykedtem.
Ekkor újra kilépett az orvos, és közölte, hogy Niall felébredt. Hatalmas kő esett le mindannyiunk szívéről. Hirtelen megkönnyebültünk, és kettesével bementünk a "beteg" barátunkhoz. Zayn Selenával, Danie Liammel, Louis Eleanorral, én pedig Harryvel mentem.
Mi mentünk be utoljára. Félve léptem be az ajtón, de amikor megpillantottam Niall-t, halványan elmosolyodtam.
-Niall. Minden rendben? - ültem le a betegágy szélére.
-Köszönöm. Már igen.
-De mi történt? - érdeklődött Harry.
-Hát...Egyedül voltam otthon, kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. Azt fél óra múlva rendesen ki is hánytam. A látásom egyre jobban homályosodott, elgyengült a lábam, elájultam és közben bevertem a kisasztalba a fejem. Az utolsó emlékem a szőnyeg, amit már jó lenne kitisztíttatni. - jegyezte meg humorosan.
Nekem összerándult a gyomrom az összes szó hallatára. Niall még humorizálni is próbált, de egyszerűen egy hang sem jött ki a számon. Aggódtam. Nagyon.
-Reméljük jobban leszel! - mosolygott Harry, én pedig meredten álltam.
-Minden rendben Ashley? - kérdezte Niall.
-P-Persze. Csak elbambultam...-válaszoltam, és halvány mosolyra húztam a számat.
Elköszöntünk az ír barátunktól, akit még körülbelül három napog bent tartanak. Kicsit megkönnyebülten hagytuk el a kórház épületét. Danielle és Eleanor hazamentek, mi pedig felmentünk a fiúkhoz. Igazán furcsa volt, hogy Niall nincs ott velünk, de valahogyan mégis hozzászoktunk. Legalábbis a többiek. Én Harry kezét szorongattam, mert még mindig aggódtam. Rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben össze-vissza. Szörnyű érzés volt.
-Ugye nem áll szándékodban elszorítani a vérkeringésemet? - célzott az "agyonnyomott" kezére Harry.
-Sajnálom, csak...-engedtem el a kezét.
-Semmi baj. - mosolygott. -Ne izgulj, tudod, hogy minden rendben lesz! - vígasztalt, én pedig a vállára hajtottam fejemet, és próbáltam mosolyogni, hogy leplezzem a belső zavarodottságomat.
Egészen éjjel tizenkettőig beszélgettünk. Éppen menni készültünk, amikor Louis leállított minket.
-Ne kószájatok egyedül az utcán ilyenkor. Aludjatok itt. - ajánlotta fel.
-Én nem ellenkezem! - dobta le a táskáját Selena, és odafutott Zaynhez.
-Ömm...Rendben. Végülis miért ne? Csak megbeszélem Chrissel. - mosolyogtam, és visszaakasztottam a fogasra a  pulóveremet.
A sikeres telefonbeszélgetés után gyorsan lezuhanyoztam, és átöltöztem. Amikor kijöttem a fürdőből csak Harry, és Louis voltak a nappaliban.
-Ti még nem alszotok? - érdeklődtem.
-Nem...Szoktunk még beszélgetni az elalvás előtt. Olyasfajta "férfias" dolgokról. - nevetett Louis.
-Értem. Akkor nem is zavarok. - mosolyogtam, és elindultam az egyik hálószoba felé.
-Várj, már épp befejeztük. Egyébként, abban a szobában, ahova indultál, ott Zayn és Selena alszik...Legalábbis azt hiszem alszanak.
-Ömm...Jó, erről ne is beszéljünk. - ültem le melléjük a kanapéra.
Louis egy óriásit ásított, és nyújtozkodott is egyet.
-Azt hiszem elmegyek, és lefekszem aludni. Jó éjszakát! - köszönt el, és bement az egyik szobába.
Amikor Louis becsukta az ajtót, hosszú csend következett. Érztem magamon Harry pillantásait, de nem viszonoztam. Csak bámultam magam elé.
-Minden rendben? - kérdezte meg. Nem habozott tovább.
-Igen, csak hogy őszinte legyek; nagyon aggódom.
-Elhiszem. Én is, de most ne ezzel törődjünk, rendben? - nézett újra rám, és én is így tettem.
Teljesen elmerültem a zöldeskék szempárban, amiről visszaverődött a kislámpa fénye. Harry kihasználva az alkalmat, egész közel hajolt és az ajkait az enyémre "tapasztotta". A lámpán kívűl már csak az éjjeli hold fénye világította be a nappalit. Amikor "eltolódtunk" egymástól, Harry rámnézett és ösztönösen elmosolyodott.
-Ne menjünk be aludni? - kérdezte fáradt hangon.
-De. Eléggé elfáradtam a mozgalmas napunk után. - válaszoltam.
Lekapcsoltuk a kisvillanyt, és az egyik hálószoba felé vettük az irányt.
-Jó éjszakát! - feküdtem be az ágyba.
-Neked is. - viszonozta a kijelentésemet, és két perc múlva már mély álomba merültünk.
Még nem is sejtettük, hogy mi fog holnap reggel Ránk várni. 

11. rész - Váratlan vendég

Sziasztok! Meghoztam a követező részt is. Örülök a sok pozitív véleménynek a történettel kapcsolatban. :) Remélem egyre többen fogjátok olvasni. Jó olvasást! <3 X




11. rész - Váratlan vendég


Vasárnap reggel kivételesen nem SMS, hívás, ébresztőóra vagy esetleg Selena ébresztett. Az ilyet nevezem "természetes" ébredésnek 11.00-kor. Mosolyogva, és kipihenten mentem ki a konyhánkba, hogy reggelit készítsek. Halkan benéztem a még alvó barátnőmre, mert meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy két perc múlva nem hozza rám a szívrohamot a bejárati ajtóból. Mire megettem a pirítósomat az álmos "lakótársam" rontott ki a szobából.
-Jó reggelt...Hány óra van? - kérdezte, és egy hatalmasat ásított.
-Szia. Negyed tizenkettő. - válaszoltam az előbb feltett kérdésére.
A válaszomat szó nélkül hagyva leült az egyik székre, amely az étkező asztallal szemben volt.
-Mi a baj? Nem aludtál jól? - kérdeztem aggódva.
-Dehogynem...Minden rendben, csak kavarogtak a gondolatok a fejemben.
-Csak nem Zayn? - mosolyodtam el.
-Ennyire kiismerhető vagyok? - lepődött meg, és széttárta a karjait.
-Hmm...Mióta is ismerlek? - kérdeztem vissza.
-Jó, értem. - zárta le, és a hűtő felé indult, hogy kivegyen magának egy kis kaját.
Sietősen a fürdőszoba felé vettem az irányt, és lezuhanyoztam. Éppen öltöztem, amikor csengetést hallottam. Gyorsan felhúztam a nadrágomat és kirohantam a fürdőből, hogy kinyissam az ajtót.
-Jó ég! Chris! - ugrottam a nyakába meglepődötten.
-Szia Hugi! - mosolygott, és kissé meginogva fogadta a lendületes ölelésemet.
-Most aztán alaposan megleptél!
-Mondtam, hogy látjuk még egymást. - húzta halvány mosolyra a száját.
-Ne álldogáljunk itt. Gyere beljebb!
Követte is az "utasításomat", és leült a kanapéra. 
-Kérsz valamit? Kávét, teát? - kérdeztem udvariasan.
-Egy kávé jól esne. Köszi!
Ekkor Selena jött ki a szobájából, és közben hozzám beszélt:
-Ashley, nem tudod, hogy hol van a...-akadt meg a mondandója közepében. -Christian! Hát, te? - ölelte át a bátyámat.
-Szia Selena! - köszöntötte a barátnőmet. -Gondoltam megleplek Titeket. Kaptam egy kis szabadságot a munkahelyemen. Valami hasznosra szerettem volna használni. - mesélte el.
-Mennyi időt kaptál? - érdeklődtem, és közben odavittem a kávéját a kisasztalra.
-Egy hetet. De Londonban csak három napot töltök, mert otthon is vannak elintéznivalóim.
-Értem. Úgy örülök, hogy itt vagy! - öleltem át ismét, amit ő egy széles mosollyal "helyeselt".
-Na, és veletek mi van? - kíváncsiskodott, mi pedig mindent elmeséltünk a legelejétől kezdve.
A reptértől kezdtük, a One Direction-ön, Danielle-n, Eleanoron és a sulin át egészen Harry-ig és Zayn-ig.
-Látod Hugi. Nem is olyan rossz ez a London! De azért vigyázzatok magatokra...-jött elő belőle az aggódó bátyus.
-Igazad van. Kimondottan élvezem az itteni életet.
-Szerintem nem csak az életet élvezed...-sütötte el a "poént" Selena.
-Nagyon vicces tudsz lenni, mondtam már? - tettem fel a költői kérdést gúnyos hangon.
-Csak egy párszor! - nevetett Selena, ahogy a testvérem is.
Később úgy döntöttünk elmegyünk, megmutatjuk a várost Chrisnek. Selena felhozta az ötletet, hogy a srácok is jöjjenek velünk de sajnos nem értek rá, mert egy magazin interjúra kellett menniük.
-Nem érnek rá...-húzta el a száját Sel, miután letette a telefonját.
-Sajnálom...Akkor majd máskor. - próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat.
Elindultunk a városnézésünkre. Chrisnek nagyon tetszett London. Felmentünk a LondonEye-re, megnéztük a BigBent, utána pedig benéztünk egy közeli bevásárlóközpontba, hogy ruhát vegyünk magunknak a jövőheti iskolabálba. Rengeteget nézelődtünk, mire kiválasztottuk a magunknak megfelelőt. Selena egy fekete koktélruhát vett, fekete magassarkúval, én pedig egy kicsit szolídabb, fehér ruhát és egy hozzáillő fehér magassarkú cipőt, aminek az oldalán egy fehér virág díszeleg. Mivel Chris már nem lesz itt a bál napján -ami egyébként csütörtökön lesz- neki nem kellett új öltözéket vásárolnunk. Este hat órára haza is értünk.
-Ne rendeljünk kaját? - kérdezte Sel.
-Dehát fél órája ettünk a plázában...-néztem az órámra. -Többet nem engedem, hogy ennyit legyél Niall-el. - nevettem.
-Egyébként én is éhes vagyok...Nem volt valami jó az a hamburger. - állt Selena mellé Chris.
-Rendben. Ha ennyire akarjátok. - mondtam, és félrevonultam telefonálni.
A "pótvacsoránkat" hamarabb kihozták, mint gondoltuk és hamarabb el is fogyott, mint gondltuk.
-Chris. Figyelj, ha gondolod aludhatsz a szobámban, én megalszom itt a kanapén. - ajánlottam fel, de tudtam, hogy azonnal ellenkezni fog.
-Dehogyis! - mondta határozottan.
-Ne szórakozz! Itt te vagy a vendég, ez a minimum. - győzködtem, és a végére már sikerült is.
-Nem szeretnék vitatkozni, ezért elfogadom. Köszönöm! - zárta le, és elment lezuhanyozni.
Addig Selena, és én kihúztuk a kanapét, majd megcsináltuk a helyemet.
-Nem is rossz! - mondtam önelégült mosollyal.
-Igazad van. Szerintem én megyek is aludni. Megígértem Zaynnek, hogy holnap elmegyek vele valamerre. Jó éjszakát! - köszönt el, majd bement a szobájába.
Pontosan ebben a pillanatban jött ki a fürdőszobából Chris is.
-Biztos, hogy jó ez így neked? - kérdezte komolyan.
-Persze! Elég kényelmesnek tűnik, és...-kezdtem, de félbeszakított.
-Nem az ágyra gondoltam...Hanem Londonra, és arra, hogy teljesen új életet kellett  kezdened.
-Igen. Már igazán jól érzem magam, csak még hiányzik Glasgow. De hidd el, nincs miért aggódnod. - mosolyogtam, de belülről már a könnyek "fojtogattak".
-Rendben. Bemegyek, lefekszem aludni. Egyébként...Majd szeretném megismerni azt a bizonyos Harryt! - közölte vigyorogva, és bement a szobámba.
Amint becsapódott az ajtó, lekapcsolódtak a villanyok, azonnal elkezdtek lefolyni a könnycseppek az arcomon. Fájt, akármennyire is jól éreztem magam itt. Fájt, hogy ott kellett hagynom Glasgowot. Furcsa, hogy egy teljes hét után eszembe jut, de a bátyám jelenléte emlékeztet rá.   


-------------------------


Tegnap este nehezen aludtam el, és teljesen összekönnyeztem a párnámat. Igaz, ez már reggelre nem látszott. Mint általában, ma is szokatlan dologra ébredtem. Kinyitottam a szemem, és egy alakot láttam a kihúzott kanapé szélén ülni. A látásom még homályos volt, ezért megtörölgettem a szememet és hirtelen minden kivilágosodott.
-Harry? - kérdeztem teljesen "kómásan".
-Jó reggelt! - köszöntött, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Neked is...Mióta vagy itt?
-Csak fél órája. Zayn jött Selenáért, én pedig gondoltam veletartok és meglátogatlak. - nézett a szemembe a két gyönyörű, zöldeskék szemével.
-Nem láttad Christ? - kérdeztem, mert nem esett le, hogy nem is tudja ki az.
-Kit? Milyen Chris? Ugye nem...? - idegeskedett.
-Jaj, ne haragudj. Nem is mondtam, hogy itt van a bátyám...Akkor még alszik. - dőltem vissza az "ágyba".
-Jó, megnyugodtam. - sóhajtott egy nagyot Harry.
-Harold, nem kell mindent félreérteni. - nevettem.
-Harold? - húzta fel a szemöldökét.
-Harold. - ismételtem meg önmagamat, mire ő egész közel hajolt és megcsókolt.
-Nincs kedved ma elmenni valahová Sandler?
-Már, hogyne Styles. - vigyorogtam, és kimásztam az "ágyból".
Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és megfésülködtem.
-Egy pillanat, csak szólok a bátyámnak. - mondtam Harrynek, aki csak bólintott, én pedig halkan benyitottam a bátyámhoz.
-Szia. - suttogtam. -Elmegyek Harryvel sétálni. - mondtam, mire Chris csak felült.
-Rendben, de vigyázz magadra! - mosolygott, és visszafeküdt.
Óvatosan becsuktam az ajtót, megfogtam a táskámat és elindultunk. Most sem étteremben, sem próbateremben nem voltunk. Egyszerűen csak sétáltunk, és beszélgettünk.
-Mi volt tegnap a magazin interjún? - kérdeztem mosolyogva.
-Semmi érdekes. Ugyanolyan interjú volt, akár a többi. Kérdeztek, mi pedig válaszoltunk.
-Szóval ilyen egy interjú...-gondolkodtam el, majd megláttam két igazán ismerős alakot a távolban. -Az ott nem Zayn és Selena? - hunyorogtam.
-De igen! - vigyorgott Harry, és integetni kezdett az egyik kezével. Amikor a két személy egyre közelebb jött, már megismertük őket. Tényleg Sel és az újdonsült barátja volt azt.
-Sziasztok! - köszöntünk Harryvel.
-Sziasztok! - viszonozták.
-Hát, ti hol voltatok? - érdeklődtem.
-Csak megnéztünk egy filmet a moziban, a kocsit pedig ott hagytuk a parkolóban. Most pedig csak sétálgatunk. - mosolygott Zayn, miközben erősen fogta a barátnője kezét. -És ti?
-Most mi is csak sétálunk. - válaszolt Harry.
-Most...-vicceskedett megint Selena.
-Már nagyon tudsz idegesíteni! - mondtam gúnyos hangon, majd akaratlanul elnevettem magam.
-Látod, hogy vicces volt! - győzködött Sel.
-Nem, nem volt az. - válaszoltam elkomolyodva, de közben a két fiú a párbeszédünkön szórakozott.
Végülis úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk a sétánkat. Rengeteget beszélgettünk, amikor egyszercsak megcsörrent Zayn telefonja. SMS-t kapott, amiben ez állt:


"Zayn! Akárhol vagytok, most azonnal gyertek ide, de nagyon gyorsan! Baj történt!
Liam"

10. rész - "Egy megállíthatatlan érzés..."

Sziasztok! :) Először is szeretném megköszönni a 407 (!) oldalmegjelenítést!:3 Másodszor pedig, ami azt hiszem jobban érdekel Titeket, a 10. rész. Remélem tetszik, jó olvasást! <3 xx


10. rész - "Egy megállíthatatlan érzés..."


~ Selena


-Hát, ezek hova mentek? - nézett körbe az üres, és csendes próbateremben Zayn.
-Szerintem csak a büfébe. - válaszoltam, ekkor Zayn rám mosolygott. -Miért mosolyogsz ennyire?
-Csak téged nézlek...-mosolygott tovább.
Ekkor rákvörösre pirultam, és a két kezemet az arcom elé tettem.
-Zavarba hozol!
-Bocsi, nem tudtam, hogy ennyire zavar. - nevetett.
-Nem zavar, csak...Mindegy, nem megyünk mi is utánuk? - tereltem a témát, ezzel a kérdéssel.
Mikor már indultam volna a barátnőm és a fiúk után Zayn hirtelen megragadta a karomat.
-Selena...Várj, egy kicsit kérlek. Beszélnünk kéne valamiről, aminek lehet, hogy nincs még itt az ideje, de azt hiszem ez az egyetlen elérhető alkalmam erre a dologra. - komolyodott el.
-Rendben...-félénkedett el a hangom.
-Igaz, hogy körülbelül még csak egy hete vagytok itt, de amikor először megláttalak, akkor egy furcsa érzés tört elő bennem, amit még azóta is érzek. Egy megállíthatatlan érzés. Sosem hittem a "szerelem első látásra" kijelentésben, de amikor megláttalak, megváltozott a véleményem és ezt a három szót is teljesen átértékeltem önmagamban. Lehet, hogy kicsit nyálasan hangzott, ezért ne haragudj. De tudnod kell, hogy mit érzek irántad.
-Zayn...Nem jutok szavakhoz. Hihetetlen vagy! - öleltem meg, ő pedig szorosan magához szorított.
-Te pedig egy valóravált álom. - mosolygott, és a két gyönyörű barna szemét "rámirányította".
-Tudod, hogy most mit szeretnék mondani, csak egyszerűen nem jön ki a számon...Teljesen "elvarázsoltál", és ezt most nem 'directioner'-ként mondom. - mentegetőztem.
-Tudom, értem...Én szeretlek. - mosolygott, és közben a teljesen lefagyott arcomat nézte.
Én csak elpirultam, a következő pillanatban pedig már az ajkai az enyémen "pihentek". Azt kívántam, hogy örökké tartson de ekkor hangos sikítást hallottam a folyosóról. Zaynnel gyorsan kirohantunk, mire egyszercsak megpillantottuk a kedves barátnőmet és a srácokat.


~Ashley


-Miért sikítottál Ashley? - kérdeztem aggódva, mire én elég furán néztem rá.
-Nem is én sikítottam...Az Niall volt. - mondtam nyugodtan, mire Selena csak nevetett.
-Na...Nem tehetek róla. Ha megijedek így sikítok. - mentegetőzött a zavarban lévő szőke srác.
-De miért sikítottál? - érdeklődött Zayn.
-Megijesztettem! - nevetett fel hangosan Louis.
Mi csak követtük a példáját, majd visszamentünk a terembe, hogy a fiúk folytassák a próbájukat. Most a 'Same Mistakes' című számukat próbálták. Addig Selenával leültünk a színpaddal szemben lévő sorok közé, és onnan hallgatuk a privát "koncertet". Természetesen nem bírtam otthonig, ezért muszáj volt halkan rákérdeznem:
-Mi van Zaynnel? - suttogtam, de a barátnőm csak lehajtott fejjel elpirult. -Csak nem...?
-De...-mondta majdnem némán, félénk hangon.
-Tudod, ezt még álmomban sem gondoltam volna. - néztem a színpadon éneklő fiúkra.
-Mit?
-Hát, ezt az egészet. Hogy egy ekkora 'kalandba' csöppenünk ezzel az öt, kicsitsem átlagos fiúval. - néztem vissza Selenára, aki csak egy mosollyal helyeselt.
Éppen ekkor fejezték be a srácok a számot. Ránéztem az órámra, és felfutottam a színpadra.
-Mi a baj? - kérdezte Harry.
-Figyeljetek, nekünk mennünk kéne Sellel. Elég késő van. - mutogattam az órámat Harrynek, ami már 7 órát mutatott.
-Nem is. - mosolygott. -De ha menni szeretnél hazaviszlek.
-Nem fontos, hazagyaloglunk. - mondtam, és egy gyors puszit kaptam az arcomra. -Sziasztok! -köszöntem el, Selena pedig távolról integetett és az ajtó felé indult. Zayn lesietett a színpadról, és odafutott az éppen menni készülő barátnőmhöz.
-Szia. - ölelte meg.
-Szia. - köszönt el Selena is, és szorosan viszonozta az ölelést.
Amikor elengedték egymást, mi ketten hazamentünk. Otthon sietősen lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, fogat mostunk és a "forgalmas" napunk után boldogan hajtottuk a fejünket a párnára.